6. rész
2015. szeptember 24-et írunk. Eljött a nagy nap, amelyet vártam, hogy végre aláírjunk egy szerződést, ami alapján hozzájuthatok majd (a régi, szeretett lakásom helyett) az "új" ingatlanomhoz. A helyszín Újbuda (11. kerület), egy Etele úti 10 emeletes panel ház földszintjén berendezett iroda. Itt találkoztam először életem egyik fő megkeserítőjével, M. Sándor többszörös csalóval (azóta már "papírja van róla, hogy bűnös"). De akkor még ezt persze nem tudtam...
M. Sándor mint cégvezető volt jelen, rajta kívül 1-2 férfi is segédkezett neki az adminisztrációban. M. Sándor a 30-as évei közepén járt. Stílusa elég laza volt - nekem túlságosan is az. Mondhatni "nagy dumás". Persze ebből még nem következik, hogy csaló is egyúttal. Sándor maximálisan segítőkésznek, jóindulatúnak mutatkozott, aki igyekezett "oldani az üzletkötés okozta feszültséget".
Elmondta, hogy az általam az ingatlanközvetítőnél kiválasztott lakás valóban "az ő portfóliójában" van. A lakást csak fél év múlva, 2016. március 24-i határidővel tudja birtokba adni. Méghozzá üresen, pertől és bármiféle tartozásoktól mentesen, ezt külön garantálja.
Közben ne feledkezzünk meg a hátterünkről sem. A bútoraim és felszerelési tárgyaim ekkor már garázsban voltak. Szívességi lakáshasználóként visszavonultam édesanyám vidéki otthonába. Az idő pedig egyre sürgetett, hogy mielőbb meglegyen az új lakás, annál is inkább, mert az ingatlanpiaci árak egyre inkább kezdtek növekedni. (Ezzel voltak tele a hírek is.)
Szóval, M. Sándor a kötelező formaságok letudása után rétért a lényegre:
- "Biztosan kell a lakás? Elkezdjük intézni a dolgokat?" - kérdezte
Nos, látszólag minden stimmelt, köztük azok az ellenőrzések is pozitívak voltak, amelyeket az előző részben ismertettem. Aztán arra gondoltam, hogy egy abszolút szimpatikus ingatlanközvetítő, Péter által kerültem kapcsolatba Sándorral. Sőt, a következő lépés már úgy is az ügyvéd előtt lesz.
- "Igen, természetesen. Átgondoltam. Megveszem a lakást." - válaszoltam. "A pénz nagy részét, a hátralévő 6 millió Ft-ot viszont már csak ügyvéd előtt kötött szerződéssel, ügyvédi letétbe vagyok hajlandó kifizetni" - mondtam a biztonság kedvéért.
Úgy voltam vele, ha ügyvédi letétbe fizetek, semmi baj nem érhet, mert az ügyvéd fog felelni mindenért: jogszerűségért, vagyonbiztonságért stb. Elvégre ezért fizetek neki. Ha valami gyanúsat, vagy akadályt észlel, legfeljebb visszaadja a pénzem a letétből - így gondolkodtam.
- "Semmi akadálya, ez csak természetes. Így szokott történni." - nyugtázta kérésemet M. Sándor.
Sándor tehát legépelt, és kinyomtatott egy Megbízási szerződést köztem és az ő cége között. Megkért, hogy olvassam át, és tegyek fel kérdéseket, ha van valami, ami esetleg nem világos. Gondosan áttanulmányoztam, pontról pontra. Korrekt volt a szerződés, az volt benne, amiben szóban is megállapodtunk. A letét szó is többször szerepelt benne, tehát elvileg tiszta sor volt mindkettőnknek, hogy a lakásra szánt pénzem ügyvédi letétbe fog kerülni.
Nem volt más hátra, mint kifizetnem a 7 %-nyi jutalékot Sándor cégének és ő szedte be Péter ingatlanközvetítő cégének a jutalékát is. Ezt a majdnem 700 ezer Ft-ot akkor és ott, készpénzben kifizettem (ezt már előtte egyeztettük telefonon, hogy ennyit kell magammal vinni).
Zárásként abban maradtunk, hogy telefonon egyeztetünk arról, hogy melyik ügyvédnél találkozzunk legközelebb.
Még mielőtt bárkiben felmerülne, hasonlóan egy hagyományos ingatlan adás-vétel előzményénél - foglalózáskor, vagy vételár-előleg kifizetéskor - általában nem szokott ügyvéd jelen lenni, tehát én is megelégedtem a cég "pecsétes papírjával". Aznap egy kölcsönösen aláírt, céges bélyegzővel ellátott "Megbízási szerződéssel" és egy "Bevételi pénztárbizonylattal" távoztam a cég irodájából. Azt hittem, sínen van az ügy és most már hátradőlhetek. Lesz hová beköltöznöm. Tervezgettem a budapesti munkavállalásomat is, de előtte azt is, hogy előtte miként fogom levezényelni az újabb költözést, és felújítani fokozatosan a lakást stb.
Pár nap múlva rácsörögtem telefonon Sándorra. Kérdeztem, hogy keressek-e ügyvédet. Erre ő a következőket mondta:
- "Szerintem ne keress ügyvédet. Van egy jó ügyvéd, aki elég jól ismeri ezeket a végrehajtásos eljárásokat. Sokat dolgoztunk már együtt vele, így tudom ajánlani. Javaslom, hogy őt válaszd. Választhatsz mást is, de akkor neki utána kell olvasni sok mindennek ezzel kapcsolatban és nagyobb lehet a csúszás az ingatlan birtokba adását illetően. Vagyis, ha hamarabb szeretnél lakáshoz jutni, akkor inkább őt válaszd!"
Érvelése meggyőzőnek tűnt, hiszen az ügyvédek is szoktak specializálódni. Van, aki elsősorban családjoggal foglalkozik, mások környezetvédelmi joggal, nemzetközi joggal stb. Úgyhogy, logikusnak tűnt, hogy egy olyan ügyvédhez menjünk, aki a végrehajtási eljárásokban már otthon van. Amúgy sem nagyon ismertem budapesti, vagy környéki ügyvédeket...
TANULSÁG:
Ha vevő vagy, mindenképp saját ügyvéddel menj a szerződéskötésre. Ajánlások alapján válassz! Ne gondold, hogy "minden ügyvéd a jog, és a törvényesség őre"! Csak elvileg! De a valóság olykor nagyon messze van ettől...
Tarts velem a következő, 7. fejezetben is. Meg fogom mutatni a Megbízási szerződést, amelyet a csaló megkötött velem, és amely szerződés önmagában korrektnek tűnt. Aztán, a 8. fejezetben jönnek majd igazi érdekességek és izgalmak: megismerheted majd az ügyvédnőt, aki minden ravasz furmányosságát, agyafúrtságát felvonultatva, az ügyvéd szó jelentésével is szembemenve, kvázi lehetővé teszi a csalónak, hogy elsikkaszthassa a lakásra szánt pénzem.
.
UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 7. RÉSZRE (Kattints ide!)
