2. rész
Hogy én ki vagyok?
Valóban: múltkor "elfelejtettem" bemutatkozni. Bocsánat. Nevezzünk most Bajosnak (mert elég bajom van a csalók miatt), akarom mondani, Lajosnak. Az, hogy én ki vagyok, most nem olyan fontos. Apróbetűs rész a történetben. Az viszont sokkal fontosabb, hogy kivagyok. Így, egybeírva! Mármint ki vagyok akadva, ki vagyok bukva. Nem kicsit, nagyon! Pont emiatt az ingatlanos hercehurca és ennek következményei, hozadékai miatt. Ismeritek a dominó-effektust? Na, akkor kb. el tudjátok képzelni, hogy pár ember bűnözése milyen lavinát képes indukálni. (Tél van, igaz itt most nincs hó, de most könnyebb a lavinát elképzelni mint nyáron. Vagy a dominót a meleg, fűtött szobában.)
Annyit elárulok, hogy nem vagyok sem jogász, sem ingatlanos szakértő, sem pedig befektető. Laikus vásárló voltam, akit arcátlanul becsaptak. Mondjuk úgy, hogy egy - némileg talán grafomán - értelmiségi vagyok, aki most már nagyon megelégelte, felhúzta magát azon, hogy némelyek - köztük "üzletemberek", ügyvéd, újságíró - baleknak nézték. Ja, és még valami eszembe jutott. "Vétkesek közt cinkos, aki néma." Szóval, a szőrös szívű bürokraták, törvényhozók és a közöny megtestesítői mind bűnösök valamilyen szinten. Persze nem a törvény szerint, hanem csak úgy, "morálisan". Már akinek ismerősen cseng ez a szó, hogy morál, az talán tudja hova tenni... Szóval, ezért ez a blog -a nemes bosszú része. Dehogy is, csak helyet csinálok az igazságnak.
Kapcsolat
Ha mégis többre vágysz és szeretnél kapcsolatba lépni velem, hagyok egy e-mail címet. Nagyon egyszerű lesz: otthontalanito@gmail.com
Mottó
Na és persze kell egy mottó, ami egyrészt választ ad a miértre, másrészt vezérfonalat ad a jövőre nézve. Miért is írok én erről az egészről? Nos, múltkor már emlegettem 1-2 prózai okot. Mert az igazság az ügyünkkel kapcsolatban még sehol sem kapott nyilvánosságot. Zárt körökben már sikerült részsikereket elérnem és vannak folyamatban ügyek, amiktől további, pozitív fejleményeket remélek - de erről majd később...
Láttad az amerikai gyártású (5 részes) Csernobil című filmet? No, én innen választottam mottót, mert a történet, amiről írok, az én személyes atomkatasztrófám. A mi katasztrófánk. Majdnem annyira alattomos, halálos és mérgező. Igaz, kisebb körben és másként hat... De a stressz-dózis adott napról napra, évről évre...
"Annyira lefoglal minket az igazság keresése, hogy nem számolunk azzal, mennyire kevesen akarják, hogy megtaláljuk. De az igazság mindig ott van. Akár látjuk, akár nem. Akár választjuk, akár nem. Nem érdekli, hogy mit akarunk. (...) Mindig lesben vár az igazság..."
"Mi a hazugság ára? A legnagyobb veszély nem az, hogy elhisszük, hanem az, hogyha rendszeresen hazugságokat hallunk, akkor már egyáltalán fel sem ismerjük az igazságot." (Csernobil)
Értelmezzük, ízlelgessük és fordítsuk le ezeket a szavakat az esetünkre.
Keressük az igazságot (vele együtt a pénzünket, az elveszett otthonunkat), de sajnos nagyon kevesen akarják, hogy megtaláljuk azt. De mi akkor is tudjuk, hogy mi az igazság. Akár mások rájönnek erre és megértik (felfogják), akár nem. Abban bízunk viszont, hogy az igazság előbb-utóbb valahogyan mégis utat tör magának: kedvező ítéletek, támogatásukról biztosító Olvasók formájában, vagy ki tudja miként...
Mi a hazugságok ára? Ha hazudik az ingatlanközvetítő és/vagy az ügyvéd és/vagy torz módon tudósít a média? A legnagyobb veszély az, hogy ha folyton hazugságokat hall a nyomozóhatóság és az igazságszolgáltatás képviselői - akkor hogyan fogják ők felismerni, hogy mi mondjuk a színtiszta igazat? De hisz pont ez a bűnözők célja. Összemosni az igazságot a hazugsággal. Megtéveszteni. Ártatlannak tűnni. Vajon sikerül nekik? Még én sem tudom...
Csapjunk bele a lecsóba! (Legközelebb már felvesszük a történet fonalát...)
TANULSÁG:
- Ne gondold azt elhamarkodottan, hogy ha bajba kerülsz, legalább a médiára majd számíthatsz. (Esetünkben már több ilyen, negatív tapasztalat is született.)
(A 3. rész dec. 24-én fog megjelenni. Ezt követően minden héten 2 alkalommal, keddenként és péntekenként fogok jelentkezni a történet folytatásával. Köszönöm, hogy elolvastad és ha megosztod a blogot, azt is!)
.
.
