11. rész

Nos, amint már az előző bejegyzésemben utaltam rá, egyre többet gondoltam az ex-ügyvédnőm felelősségére is, hiszen kezdetben nála volt - tudtommal letétben - a pénzem. Amikor nála voltunk Sándorral, bemutattam neki a köztünk létrejött Megbízási szerződést, de a szavainkból is tudta, hogy miért vagyunk nála: lényegében egy olyan folyamatban vesz részt, amelyben egy ingatlan tehermentesítéséről és ezt követően a tulajdonjogának átruházásáról van szó (a pénzemért cserében).

Szóval, panaszt tettem az ügyvédnő ellen a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, letétkezeléssel való visszaélés és ezzel összefüggő károkozás miatt. A Kamara előbb előzetes vizsgálati eljárást indított, majd a panaszomnak helyt adott és ennek nyomán végül elindult a fegyelmi eljárás.

Ki lett tűzve a tárgyalás, amelyre én mint panaszos és az ügyvédnő is "hivatalos" volt. Az elején éppen csak bementem 1-2 percre, azonosítottam magam az okmányaim bemutatásával a több tagú Fegyelmi Tanács előtt, majd ki kellett mennem. Az ügyvédnő pedig bent maradt. A nagy, vastag ajtó pedig bezárult mögöttük. Nekem az előtérben egy székre kellett leülnöm.Többnyire nem is hallottam semmit a tárgyalás ezen részéből, kivéve egy fontos kérdést, amit - úgy emlékszem- a tanács egyik férfi tagja tett fel eléggé emelt hangon az ügyvédnőnek:

"Maga szerint mi volt ebben az ügyvédi munka?" - szegezték neki a kérdést számonkérően.

(Mármint abban, amit az ügyvédnő csinált.)

Nos, erre én is kíváncsi lennék, de a választ sajnos már nem hallottam odakint. A későbbiek alapján össze tudtam rakni, hogy milyen hazugságokat valótlanságokat mondhatott sz ügyvédnő. (Megtanultam, hogy jogászéknál finomítani kell a kijelentéseinket: az egyértelmű hazugságra sem lehet nyíltan azt mondani, hogy hazugság, hanem azt kell mondani, hogy "valótlanul állította" stb.)

Később engem is behívtak, és részletesen előadtuk, mi és hogyan történt. Jó néhányszor megdöbbentem azon, hogy az ügyvédnő milyen alternatív történettel áll elő. Félremagyarázásból doktorálhatott, nem jogból. Vagy néhányaknál a kettő együtt jár?!

Az ügyvédnő beleírta az általa szerkesztett okiratba: Sándor cége "közreműködik" a szóban forgó ingatlan "tehermentesítésében és az átadó általi megvásárlásában". Ponttal a mondat végén, tehát ez egy kijelentés, mint később kiderült, 100 %-ig valótlan kijelentés, hiszen Sándornak nem is állt szándékában, hogy teljesítse a megbízást, amit elvállalt.

Ha egy ügyvéd okiratba foglal egy ilyen mondatot, amely kijelentő mondat, akkor a magamfajta halandó ember azt gondolja, hogy ez egy tény, nem pedig feltételezés. Mondhatnám úgy is, hogy ellenőrzött, bizonyított tény látszatát kelti. Hiszen pecsétes okiratba van foglalva. Merthogy egyébként az ügyvédi okiratba csupa ellenőrzött dolog kerülhet csak:

- ellenőrzik a felek személyi adatait, igazolványait;

- ellenőrzik az ingatlan adatait, az ingatlannyilvántartás alapján a helyrajzi számát, a bejegyzett terheket stb.;

- ellenőrzik a cég nevében aláíró aláírási jogosultságát is (aláírási címpéldány);

- és végül, az ellenérték meglétéről nem is beszélve, hiszen ha nincs pénz, nincs igazolás az utalásról, akkor az egész nem érne semmit.

Szóval, az okirat minden egyéb pontja ellenőrzött - elvileg - hiteles állításokat tartalmaz.

De akkor mit is kezdjek az ügyvédnőnek ezzel az ominózus hazug megtévesztésre alkalmas mondatával, hogy:

Sándor cége közreműködik az ingatlan "tehermentesítésében és az átadó általi megvásárlásában"?!

Ugyanis nekem senki sem mondta, hogy ez amolyan "kakukktojás-mondat". Senki sem mondta, hogy ez - amely az okiratnak tulajdonképpen a lényegi megállapítása, kulcsmondata - kivételesen NEM tényeken, NEM ellenőrzéseken alapul, hanem valami egész máson...  Pedig a letétkezelésen kívül ez a garanciát és bizonyítékot jelentő mondat, illetve a hozzá kapcsolódó ellenőrzés volt az, amiért valójában ügyvédhez mentem!!! De vajon min alapul akkor ez a kijelentés?

Feltételezésen? Tippelésen? Álmon? Megérzésen? Vagy "bemondáson"? Az ügyvédnő talán azt akarja majd elhitetni, hogy mindezeket ő is "csak úgy" elhitte Sándornak? Azért nehéz ezt "kimagyarázni" vagy "megmagyarázni", mert enélkül az ügyvédi ellenőrzés nélkül teljesen felesleges is lett volna ügyvédhez mennem, hanem ilyen erővel közvetlenül Sándornak is odaadhattam volna a pénzt, időt és pénzt spórolva meg. De hát tudtam, hogy ügyvéd bevonására van szükség a jogszerűség miatt.

Szóval, ha az okirat többi mondata ellenőrzött, kvázi garantált állításokat tartalmaz, akkor ez az egy - a legfontosabb - vajon miért nem?! ENNEK IS OLYANNAK KELL(ENE) LENNIE, MERT SEMMI NEM KÜLÖNBÖZTETI MEG A TÖBBI MONDATTÓL. SEMMILYEN JEL NEM UTALT ARRA, HOGY EZ A MONDAT KILÓG A SORBÓL. Sem csillaggal jelölt rész, sem zárójeles utalás, sem széljegyzet, sem lábjegyzet. Sehol egy kockázatra, veszélyre utaló rész. Csak egy állítás, ponttal a végén. Ha viszont ez a mondat nem a valóságon alapul, akkor az ügy lényegét, egészét, természetét tekintve tökéletesen alkalmas mindenféle visszaélésre, az ügyfél megtévesztésére és tévedésben tartására.

Tehát az ügyvédnő magyarázkodása teljesen ALAPTALAN, ÉLETSZERŰTLEN és LOGIKÁTLAN.

ALAPTALAN, mert az ügyvédnőnek tudnia kell, hogy ilyen módon, sima "jegyzőkönyvért cserében" nem vehet át pénzt, hiszen az jogszabályba ütköző. Csakis letétként vehet át pénzt az ügyféltől (munkadíjon kívül). Az ügyvéd ugyanis nem bank, így sima pénz "átadás-átvételre" nem jogosult. Azt is tudnia kellett, hogy a letétkezelés ellenőrzésekkel jár együtt, hisz övé a(z anyagi) felelősség (is). Azt is tudnia kellett, hogy ha a pénzemet nem a valós jogosultja fogja megkapni, akkor az könnyen veszélybe kerülhet.

ÉLETSZERŰTLEN is, amire az ügyvédnő hivatkozik (miszerint én "jegyzőkönyv felvételét kértem"), hiszen még ha ez a valótlan állítás igaz is lett volna, ügyvédemként még akkor is kötelessége lett volna a helyes irányba terelni az okiratszerkesztést. Nincs is más törvényes lehetősége. Ezzel a valótlan állítással szemben viszont az eredeti Megbízási szerződés bizonyítja, hogy természetesen letétkezelésre vonatkozott a megbízás, ez volt az eredeti szándék. Továbbá azért is életszerűtlen, mert én még OLYAN EMBERT NEM LÁTTAM, AKI EGYETLEN, SAJÁT INGATLANRA SZÁNT PÉNZÉT DIREKT KITENNÉ EKKORA KOCKÁZATNAK. Vagy ha mégis, akkor nem is menne ügyvédhez. (Itt nem befektetőről beszélünk, hanem egy kényszerű költözésről.)

LOGIKÁTLAN is az ügyvédnő hivatkozása, hiszen egy súlytalan, felesleges dokumentumért nyilván nem vontam volna őt be a folyamatba, nem fizettem volna neki külön komoly pénzt, hanem közvetlenül Sándornak adtam volna. Az ügyvédnőre nyilván azok miatt az ellenőrzések miatt volt szükség, amelyeket ügyvédként csak ő tudott (volna) elvégezni.

Valahol azt akarja nekem bemagyarázni, hogy egy olyan ügyvéd, aki sikeresen letesz mindenféle vizsgát az egyetemen, kezdve talán a sokaknak mumus római jog vizsgával, aztán hosszú évekig praktizál ügyvédként (tehát megvan a napi rutinja, tapasztalata), ő szimplán, csak úgy, sorozatosan és egyoldalúan a saját ügyfelének a kárára "megfeledkezik" a legalapvetőbb követelményekről, amelyeket egy átlagos, hétköznapi ügyfél az ügyvédjével szemben támaszt.

- "Elfelejti", vagy eltéveszti a letét és a jegyzőkönyv közti különbséget.

- (Állítása szerint) elmulasztotta bekérni az eredeti Megbízási szerződést (de valójában átadtam neki).

- "Elfelejti", hogy kellő tájékozottság hiányában nem is szerkeszthetne okiratot. (Szabályzatba ütköző)

- "Elfelejti", hogy a teljes összeg készpénzes átadása a létező legkockázatosabb megoldás - viszont azt nem felejti el, hogy hamis ürüggyel (gyorsabb, olcsóbb így) felhatalmazást kérjen tőlem erre a lényegi változtatásra.

- "Elfelejti", hogy ki a letét valódi jogosultja (ti. a végrehajtón keresztül az ingatlan tulajdonosa).

- "Elfelejt" ellenőrzéseket rakni a folyamatba.

- "Elfelejt" kockázatokról, veszélyekről írni és beszélni.

- "Elfelejti" felvenni a kapcsolatot a végrehajtóval.

Viszont azt nem felejtette el, hogy azt állítsa magáról, hogy hosszú évek óta együttműködik Sándorral, hogy köztük kölcsönös bizalmon alapuló, szoros munkakapcsolat van. És azt sem felejti el, hogy azt a hamis látszatot, illúziót keltse, hogy ő a távozásom után még foglalkozni fog ezzel az üggyel.

Csakhogy kinőttem a mesékből. 1-2 dolgot néha én is elfelejtek. Bárki elfelejthet ezt-azt. De sorozatosan, egyoldalúan, egy valaki kárára?! Nem gyanús ez egy kicsit?! Mert nekem az, nem is kicsit, nagyon!!!

A fenti felejtések és képzelgések miatt írtam ide azt az alcímet, hogy

"Az identitás-zavaros ügyvédnő"

A feledékenység-álcát bőségesen ecseteltem már az alcím felett. Az egyik legfontosabb kérdőjel viszont az önazonosságát illetőleg a foglalkozása körül felsejlő, saját maga által táplált bizonytalanság. Én úgy tudtam, hogy ügyvédhez megyek. Ügyvédként szerkesztett okiratot, ügyvédi bélyegzőt használt stb. Majd később - felelősségét palástolni igyekezvén - elkezdte kisebbíteni a szerepét: mintha csak egy közönséges jegyzőkönyv-vezető lett volna. Mintha csak az írnokom, vagy a titkárnőm lett volna. De ahhoz nem kell ügyvédi bélyegző. Azt a szöveget egy jó képességű nyolcadikos diák is le tudja írni, ha egyéb dolgokat nem kell mellette megvalósítania. Szóval, szánalmas ez a magyarázkodás... Ezért írtam, hogy identitás-zavaros az ügyvédnő: mert ezek szerint a saját szerepével és a szerephez tartozó kötelességével sincs tisztában. (Vagyis de.) Felőlem lehet írnok is, de akkor ne használjon ügyvédi bélyegzőt, könyörgöm! Ha pedig mégis ügyvéd, akkor ne hazudja gondolja azt, hogy ha ügyfél letétbe szánt pénzt utal a számlájára, akkor bármilyen módon 'megúszhatja' a letétkezeléssel járó felelősségeket és ellenőrzéseket.

Egy picit korrigálnom kell. Az ügyvédnő önazonosság-kérdése, hogy esetleg csak jegyzőkönyv-e az az irat, meg a feledékenység és tájékozatlanság illúziója: ez mind-mind csak álca. Csak látszat! Nagyon is jól  tudta az ügyvédnő, hogy mit csinál, csak azt hitte, majd valahogy 'meg fogja úszni'... Ezért a pontos, rá jobban illő kifejezés az "ál-identitás-zavaros ügyvédnő"...

Visszatérve tehát, az ügyvédnő arra az igaztalan, több sebből vérző állításra hivatkozott, hogy ő "nem ügyvédi letétkezelésre kapott tőlem megbízást, hanem egyszerűen csak jegyzőkönyv készítésére." Ha ez a hamis állítás igaz lett volna, ügyvédként akkor is kötelessége lett volna neki közbelépni, helyes mederbe terelni és azt mondani, hogy: "Ezt így nem lehet!"; "Nem javaslom!"; "Nem biztonságos!"; "Nem vállalom!" stb. Mert ez az ő felelőssége, nem hárítható át másra, pl. az ügyfélre.

Na, ezen a "jegyzőkönyv készítésére kaptam megbízást" - dolgon nagyot röhögtem volna, ha nem a saját lakásom áráról, a pénzemről lenne szó. Ennél alávalóbb, olcsóbb kifogást, hazugságot valótlanságot hogy is lehetne már kitalálni?! Lefordítom közérthetőre:

Ezzel a mondatával az ügyvédnő azt sugallja, hogy én tulajdonképpen hiába is mentem ügyvédhez, gyakorlatilag egy súlytalan, semmit sem érő dokumentum leírására kértem meg őt. Végül is: úgy állítja be, MINTHA én szándékosan, tudatosan akartam volna a pénzemet (jövendő otthonomat) kockára tenni: "ha lesz lakás ebből az egészből, akkor lesz, ha nem, akkor nem". Nos, ez már elég durva feltételezés, hamis "vád". Sőt, kimondom: hazugság ilyen látszatot kelteni: egy ügyvédi munkát utólag titkárnői munkának beállítani.

Kedves Olvasóm!

Miért is szoktunk ügyvédhez menni ingatlan-ügyben? Szavazzunk!

Az ügyvédnő tehát a nyilatkozatával a saját szerepét egy egyszerű írnok, adminisztrátor szintjére süllyeszti, amely szerephez nyilvánvalóan nem kell ügyvédi végzettség. Mindennél jobban szeretné magát egy ártatlan, kissé tájékozatlan személyként bemutatni, akinek a kezei közül "véletlenül", egy rossz pillanatában kikerült egy ilyen hasznavehetetlen, súlytalan, sőt megtévesztésre kiválóan alkalmas dokumentum. "Adtam is valamit, meg nem is" - ezt próbálta megvalósítani. Tulajdonképpen hamis látszatot keltett, színészkedett. Eladta a tevékenységét úgy, mintha az ügyfele érdekében cselekedne, de közben utólag már mindent másképp magyaráz. Az egyik fő probléma az ügyvédnő álságos érvével kapcsolatban az, hogy ő ügyvédként írta és írta alá az okiratot és ilyen minőségében helyezett rá ügyvédi bélyegzőt. Ezt ráadásul úgy tette meg, hogy ügyvédi megbízási szerződést kötöttünk előtte, és mint ilyen (vagyis mint ügyvéd) köteles az ügyfelének a jogos érdekeit képviselni mindenben. 

Az ügyvédnő a tevékenységével szándékosan és több pontban megsértette pl. az Ügyvédi törvényt és a Magyar Ügyvédi Kamara Szabályzatát.

A megszületett fegyelmi határozat elég egyértelműen megállapította az ügyvédnő felelősségét és fegyelmi büntetéssel sújtotta. Felfüggesztett kizárás és pénzbírság a "jutalom". Megérte vajon?

Csupa-csupa érdekes dolgot olvashatunk a határozatban. A 4-5. oldalakon olvasható V. pont alatt elég sok olyan mondat olvasható, amely egyértelművé teszi a felelősség kérdését:

- "az ügyvéd durván megsértette a letétkezelési szabályokat, és egyéb kérdéseket is figyelmen kívül hagyott"

-  "nem védte a panaszos érdekeit"

- "tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a panaszos pénze elsikkaszthatóvá váljon"

- "súlyosan megsértette" az etikai szabályzatot

- "messzemenően visszaélt azzal, hogy a panaszos meg volt győződve, hogy ügyvédi letétbe teljesít"

- az "ügyvéd súlyosan vétett a szakmai szabályok és a bizalom ellen"

- az "ügyvéd a fegyelmi vétséget szándékosan követte el"

- "az eljárás alá vont ügyvéd a panaszosnak kárt okozott"

Az 5. oldal A/ rész vége arra céloz, hogy ez tisztességtelen ügyvédi tevékenység volt. Igen, az: finoman szólva.

Még egy különös mozzanata volt a fegyelmi tárgyalásnak. Előkerült egy "új" okirat is (amelynek a létezéséről én addig nem tudtam), rajta az aláírásommal. Nem tudom biztosan, hogyan és milyen körülmények között került rá az aláírásom. Ez az okirat pedig egy kicsit ellentmond a másiknak, amelyről én tudtam, és amelyet tudatosan írtam alá. De ezt már egy későbbi fejezetben fejtem ki.

Az ügyvédnő nem fellebbezett az elsőfokú fegyelmi határozat ellen, így az jogerőssé vált. Vajon miért nem fellebbezett? Nos, nyilván azért, mert tudta: ennél keményebb büntetést is kaphatott volna: pl. "fix, végrehajtandó" kizárást a Kamarából. De örült, hogy végül is 'megúszta' egy felfüggesztettel. Ahogy azt egy kollégájától hallottam (aki egyébként azt mondta róla, hogy az ilyen ügyvédet nem tekinti kollégának), könnyen lehet, hogy egy vidéki Kamara ezért azonnal kivágta volna az ügyvédnőt a testületből, vagyis nem 'úszta volna meg' "felfüggesztettel".

Szóval, Kedves Olvasóm, Isten óvjon, hogy ennek az ügyvédnőnek az ügyfele legyél! Mert ő még praktizálhat azok után, hogy tevőlegesen hozzájárult az "otthontalanításomhoz"!

Tarts velem a következő részben is, mert nyilván nem elégedtem meg azzal, hogy az ügyvédnőt szakmailag elmarasztalták. A pénzem ettől még nem térült meg. Legközelebb a kártérítés iránti polgári perről fogok írni.

UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 12. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS AZ ELŐZŐ, 10. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS A TÖRTÉNET LEGELEJÉRE, AZ 1. RÉSZRE (Kattints ide!)