13. rész
A csaló elleni nyertes, de ugyanakkor (a pénzem visszaszerzése szempontjából) sikertelen per és a közreműködő ügyvédnő ellen elért jogerős fegyelmi határozat után értem el arra a pontra, hogy 'készen álltam' az ügyvédnő ellen indítandó perre. Illetve mondjuk úgy, hogy a helyzet kezdte kikényszeríteni ezt a lépést.
Mivel azonban még a bíróságokon is ösztönöznek a perek elkerülésére, pl. a mediációra, ezért először úgy döntöttem, adok egy utolsó esélyt az ügyvédnőnek. Küldtem neki egy fizetési felszólítást egy olyan összegről, ami rá nézve elég túl kedvező volt. Némi ár-növekedést tartalmazott ugyan, de önmagában még ezen a messzemenően, sőt túlzottan kompromisszumos összeg elfogadása is igen jelentős veszteségeket okozott volna számomra a jogosan járó kártérítéshez képest. De hát, ki szeret pereskedni és újabb hónapokat (netán éveket) várni a pénzére?! Ugye, ismerős a mondás: "Kétszer ad, ki gyorsan ad". Azonban levelemre még csak válasz sem érkezett az ügyvédnőtől, annak ellenére, hogy tértivevénnyel ment el.
Szóval, egy nem jogvégzett személynek általában eszébe sem jutna egy ügyvédet beperelni, akinek a per "hazai pálya", ismerős terep. Ilyesmi csak akkor jut eszébe egy embernek, ha 1000 %-ig meg van győződve az igazáról, ha az ügyvéd valami óriási hibát, becstelenséget követett el, és ezzel összefüggésben kárt okozott. Velem pont ez történt.
Alapozva arra, amit saját magam tapasztaltam, és amit a Budapesti Ügyvédi Kamara is leírt a fegyelmi határozatában, önállóan, egyedül indítottam pert az ex-ügyvédnőm ellen a kártérítés vonatkozásában. Próbáltam ugyan ügyvédet nézni előtte, de nem éreztem megfizethetőnek egyiket sem. Talán ebben is bízott Alperes, egy okkal több, hogy nem fogom tudni őt számon kérni.
A perfelvételi tárgyaláson nem jogvégzett személyként egyedül néztem farkasszemet 2 ügyvéddel, ugyanis az ex-ügyvédnőm külön ügyvédet fogadott magának. Habár ezt lehet úgy is értelmezni, hogy nem bízik saját képességeiben, saját igazában, azért mégis többen azt mondták, ne lepődjek meg ezen túlzottan. Ám legyen. A hazugság attól még nem válik igazsággá, hogy többen állnak a sötét oldalon.
Csatározások papíron. De persze nem csak az első tárgyaláson zajlott az érvek ütköztetése, hanem írásban is: bíróságnak adott válaszok viszontválaszok, kérelmek - ellenkérelmek formájában. Nagyjából ugyanazok a témák jöttek elő szóban is, mint írásban. "Természetesen" ex-ügyvédnőm (Alperes) és jogi képviselője azzal indítottak, hogy kérték a per megszüntetését, illetve "keresetemet mint megalapozatlant elutasítani", sőt, még azt is, hogy én fizessem meg a perköltséget. Hát, gratulálok nekik ezúton is, itt már kezdett körvonalazódni, hogy a lelkiismeretükbe elég sok minden belefér, pl. az is, hogy az ügyvédi letétet kvázi lehetséges pénznyelőnek tüntessék fel, mintha csak szimplán rossz lóra tettem volna... De hogy nem elég az valakinek, hogy miattuk veszítem el a lakásomat, még a perköltséget is lenne képük velem kifizettetni? Ehhez már kép kell! Mert ez képtelenség...
Ekkor tudatosult bennem egyre inkább egy kőkemény megállapítás.
Ex-ügyvédnőmet az sem zavarta volna igazán, ha miatta hajléktalanná váltam volna!
De szerencsére nem csak rajta múlt ez a dolog. Hivatalos szóhasználattal élve "szívességi lakáshasználóként" édesanyám vidéki otthonába költöztem.
Lényeg a lényeg, ezeknek az üres és gyenge próbálkozásoknak a bíróság nem ült fel, így valami komolyabbnak tűnő dolgot kellett Alperesnek előhúzni a tarsolyából - az ügyvédjével együtt. Találtak is 2 "okos" kifogást: az egyik a rendkívül izgalmasan hangzó
"jogági jogellenesség függetlenségének elve".
Ezt úgy magyarázták, hogy szerintük nem keletkezhet polgári jogi kártérítési igényem Alperessel szemben pusztán azért, mert a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa őt elmarasztalta. "További joghátránynak - szerintük - ugyanezen jogcímen nincs helye". Vagyis érjem be annyival, hogy a szakmai elmarasztalást megkapta.
Hmmm. Ebből csak egy szó igaz: a "pusztán". A kártérítési igényem valóban nem pusztán azért keletkezett, mert a Kamara elmarasztalta az ex-ügyvédnőmet. Az igényem ugyanazon vagy sok tekintetben hasonló okok miatt keletkezett, amiért a Kamara is elmarasztalta az ex-ügyvédnőmet. Vagyis a kettő összefügg. Gondolok itt arra, hogy az ügyvédnő próbálta az ügyvédi letéti intézményt jogellenesen nem-letétnek beállítani, hogy ezzel a saját felelősségét elpalástolhassa. Merthogy a letét komoly és súlyos dolog, ellenőrzési feladatokkal és felelősséggel jár együtt. Nézzünk egy példát!
Hallottál már az orvosi műhiba perekről? Biztosan. Na most, ezáltal fogok némi suta párhuzamot vonni, és megvilágítani az ügy lényegét. Tegyük fel, hogy egy orvos előre tervezetten megműt egy beteget, de eközben súlyos szakmai hibát vét, amitől a beteg rosszabbul lesz, mint eredetileg volt, sőt maradandó fogyatékossága lesz. Ekkor jön az orvosi egyetem vezetője, vagy a szakmai munkaközösség vezetője és azt mondják a műtétet végző orvosnak, hogy "ejnye-bejnye", ezt nagyon elrontottad! Esetleg kap ő is egy fegyelmit, vagy figyelmeztetést stb. És akkor a beteg szempontjából el is van intézve ennyivel? Ettől meggyógyul? Szó sincs róla! Ekkor jönnek a műhiba-perek. Ha bebizonyosodik, hogy a beteg tényleg az orvos szakmai hibája miatt szerzett maradandó fogyatékosságot, akkor ezt bizony valahogyan kompenzálni kell. Nem elég az ejnye-bejnye! Általában a betegek - érthető okból - nem érik be azzal, hogy ex-orvosuk kapott szakmailag egy kis ejnye-bejnyét, mert ettől az életükben bekövetkezett törés, az életminőség csökkenése nincs ellensúlyozva. Ezért szoktak olyan ítéletek születni, hogy életjáradékot vagy valami hasonló, rendszeres ellátást kell fizetni a beteg részére az élete végéig...
Szóval, én is pont így voltam vele. Attól még, hogy az ügyvédnőt szakmailag elmarasztalták, attól még a káromból egy fillér sem térült meg. Nagyjából ugyanazon okok miatt veszítettem el a lakásra szánt pénzem, mint amely okok miatt az ex-ügyvédnőmet szakmailag elmarasztalták. De ez nem gyengíti, hanem éppen hogy erősíti a kettő közti összefüggést és a kártérítés indokoltságát.
De a kifogások tárháza ezzel még nem apadt el! Lássuk a medvét, vagyis a következő kifogást! Mert mindig van újabb kifogás...
Nem feleltem meg a "szabályozott kényszerű pertársaság" követelményeinek!
Mit is jelent ez az a mondat? Tulajdonképpen arra utaltak ezzel, hogy mivel én már bepereltem M. Sándor cégét (igaz, onnan egy fillért sem kaptam), ezért szerintük ugyanezen jogcímen kártérítésért már nem perelhetek be senkit. És ő, az ex-ügyvédnőm ezzel meg is úszta volna a dolgot. Mehetett volna mindenki haza, én meg kezdjek a kárommal, amit akarok... De tévedtek! A jog ugyanis különbséget tesz az általuk említett "szabályozott kényszerű pertársaság" és a "célszerűségi pertársaság" között. Amint az a nevükből is látható, az előző kötelező, az utóbbi viszont csak egy opcionálisan (szabadon) választható lehetőség. Esetemre pedig a jog álláspontja szerint ez utóbbi vonatkozik. (Ahhoz, hogy az első igaz legyen, az azonos ténybeli alapnak és a jogazonosságnak együttesen kellene fennállnia.) Szóval, ez a próbálkozás most nem nyert - de azért megpróbálták! Egyre szánalmasabb kifogásokat próbáltak elővenni és ehhez egyre több kreativitásra volt tőlük szükség...
Valójában, miután M. Sándor és az ex-ügyvédnőm egyetemlegesen (vagyis mindketten, közösen) felelősek a károm bekövetkezéséért, ezért annak megtérítését bármelyiküktől kérhetem.
Szóval, nagyjából ilyen levélváltások és csörték voltak az I. fokú per első szakaszában. Itt találkoztam először élesben, szemtől szemben azzal, hogy mennyire undorítóan és mennyire igazságtalanul, kiforgatott módon is lehet használni a paragrafusokat. És megértettem, mennyire gátlástalan tud lenni az ember, ha pénzről van szó. A lelkét eladná érte. Tisztelet a kivételnek.
* Itt külön megköszönöm azoknak a jogi szakembereknek a munkáját, akik segítettek abban, hogy összeállítsam irataimat ebben az ügyben, és hogy segítettek szakmailag megalapozott, korrekt választ adni Alperes valótlan és képtelen vádaskodásaira. Külön köszönet pártfogó ügyvédemnek is eddig kifejtett munkájáért! (Ő a perfelvételi tárgyalást követően csatlakozott be az igazamért vívott csatába.)
Ha kíváncsi vagy a per érdemi részére, arra, hogy mi a párhuzam Robin Hood és az ex-ügyvédnőm között, akkor tarts velem a következő részben is! Ha kíváncsi vagy, milyen kérdésekre nem tudott válaszolni az ex-ügyvédnőm, és hogy hogy is van az, hogy "a letét nem letét", akkor olvasd el a következő bejegyzésemet is!
UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 14. RÉSZRE (Kattints ide!)
