Az ingatlanpiac sötét lovagjai

Otthontalanító

Otthontalanító

Előkerül egy soha nem látott okirat, ami több mint gyanús!

2020. január 31. - OttHontalanító

12. rész

 

Kedves Olvasó!

Ne lepődj meg, ha a mai egy kicsit nehezebben érthető rész lesz. Tulajdonképpen maga az ex-ügyvédnőm gondoskodott arról, hogy zavar és ellentmondásosság legyen az ügyben... Ezt igyekszem most úgy leírni, hogy érthetőbb legyen.

 

Amint arra az előző bejegyzésemben már utaltam, a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) előtt lezajlott tárgyalásnak volt még egy nagyon meglepő és érdekes gyanús epizódja. Ez pedig nem más, mint egy számomra addig ismeretlen, új okirat "előkerülése" (!!!), amelyet az ügyvédnő a BÜK részére csatolt be.

A 8. fejezetben részletesen leírtam, hogyan zajlottak az ügyvédnő előtt a dolgok. Egy "aprócska" momentumra azonban nem tértem ki részletesen.  Akkor, amikor az ügyvédnőnél jártam, (tudtommal) alapvetően a következő dokumentumok készültek el:

1.) - ügyvédi megbízási szerződés (köztem és az ügyvédnő között)

2.) - a legfontosabb egy cím nélküli ügyvédi okirat, amelyre én letéti szerződésként tekintettem (mert jellegénél fogva nem is lehet más), de ugyanerre a dokumentumra az ügyvédnő 'megállapodásként' és 'jegyzőkönyvként' is utalt az elején

3.) - illetve a számla az ügyvédi munkadíjról

Jól tudjuk, hogy sem az ember nem tévedhetetlen, sem a technika nem mindig hibátlan. Így érthető, hogy amikor az ügyvédnőnél jártunk, abban egyeztünk meg, hogy először átolvassuk az elkészült dokumentumokat, hogy minden rendben van-e. Mindenkihez került a dokumentumokból 1-1 példány átolvasásra, észrevételezésre.

Amikor azonban az első, nyomtatóból frissen kikerülő példányokat olvastuk, hibákat fedeztünk fel bennük. Betű elütésnek tűnő hibák voltak, pl. a lakcímben, amelyeket korrigálni kellett, mert mégsem elegáns olyan okiratokat aláírni, amelyekben 2-3 furcsa betű elütés van. Szóval, újrázni kellett.

Amennyiben jól emlékszem több mint 4 év távlatából, a szöveg átfogalmazását is volt, hogy kértük, ami újabb nyomtatást jelentett. Arra már nem emlékszem, hogy a hibák miatt egy vagy két alkalommal nyomtatta újra a dokumentumokat az ügyvédnő. De tény, hogy így az amúgy is szűkös helyen a dokumentumok száma megsokszorozódott (hiszen mindenből vagy 5 példány készült), és a dokumentumok körbeadása, aláíratása körüli kis közjáték tökéletesen alkalmas volt a zavar keltésre. Feltételezem, hogy ez tudatos lehetett, mert az ügyvédek nem szoktak ennyire 'pontatlanok' lenni.

 

A BÜK tárgyalásra az ügyvédnő becsatolt egy addig új, számomra ismeretlen dokumentumot, amelynek jegyzőkönyv volt a neve. Meglepő módon az aláírásommal ellátva! Tekintettel arra, hogy az aláírásom nagyon eredetinek tűnik rajta, ezért elképzelhető, hogy az is. De akkor vajon hogyan került rá az okiratra?

Visszakanyarodva, talán pont akkor kerülhetett rá valahogyan* az aláírásom erre az okiratra, amikor épp körbeadtuk és cseréltük aláírásra az okirat kötegeket. *A valahogyan értelmezése: az aláírandó iratok kötegébe lehetett elrejtve, becsúsztatva. Az aláírásom valódiságát nem vitatom, azonban én ilyen okiratot nem láttam, nem olvastam és nem is kaptam belőle. De akkor mivel tudom bizonyítani, hogy igazam van? Nézzük csak!

 

Mi bizonyítja, hogy káosz volt az aláírások körül?

Nézd meg ezt a levelet, amelyet az ügyvédnőtől kaptam. Ebben az elmaradt aláírásom hiánypótlására kér fel.

1111.jpg

 

Ezen levél kapcsán az alábbiakat emelném ki:

Az egyik, hogy amikor ezt a levelet megkaptam, a pénzem felett már nem tudtam kontrollt gyakorolni, hiszen ekkor már több mint 2 hete át volt utalva a pénz az ügyvédnő számlájára. Viszont annak a példánynak a hiánypótló (?) aláírását az ügyvédnő annak feltételéül szabta, hogy az ügymenet normális mederben tovább haladhasson (ahhoz pedig nagyobb valószínűséggel NEM az ügyvédi megbízási szerződés, hanem a "letéti szerződés" példányaira lett volna szükség,ezért nem értem, hogy miért mégis az előbbire hivatkozott). Én pedig telefonon rákérdeztem, és az ügyvédnő megerősítette, hogy már csak ezt kell aláírnom, és "sínen lesz az ügy", vagyis "lakásügyem rendezve lesz". Ezért aztán aláírtam, hogy ne akasszam meg a folyamatot.

Kérdés:

Milyen ügyvédi munka az, hogy szeptember 30-án aláírt okiratok esetén csak október 10-én tűnik fel neki, hogy - állítása szerint - valamelyikről hiányzik az aláírásom?

Halkan jegyzem meg, hogy aláírást ilyen módon, utólag "pótoltatni" szerintem eleve szabálytalan, de már azt mondom, hogy gyanús is. Komoly kérdéseket felvet az ügyvédnő ténykedésével kapcsolatban. Miért nem ellenőrizte még ott, a helyszínen az aláírásokat? Miért nem vette észre még aznap az állítólagos hiányosságot?

A másik, hogy ő a levélben (ügyvédi) megbízási szerződésre kért pótló céllal aláírást, nem pedig jegyzőkönyvre vagy egyéb dokumentumra. Ez ha mást nem is, 2 dolgot nyilvánvalóan bizonyít:

- VOLT köztünk ügyvédi megbízási szerződés (amelyet így meg is szegett az ügyvédnő);

- KÁOSZ volt az okiratok aláírása körül, ami valószínűleg szándékosan előidézett helyzet volt és amit sokféle (nem túl nemes) célra is fel lehet használni.  

Szóval, ez egy rendkívül ravasz húzás volt az ügyvédnő részéről, hiszen furcsa volt, amit kért. De saját ügyvédemként megbíztam benne.

Visszakanyarodva arra, hogy miért is olyan érdekes az újabb okirat, a "jegyzőkönyv" előkerülése?

1.) Egy lényeges pontban eltér az eredeti, cím nélküli okirattól (nevezzük ezt "megállapodásnak"). Az eredeti dokumentum ugyanis azt tartalmazta, hogy "az ügyvédnő nem rendelkezik" a köztem és a Sándor cége között létrejött Megbízási szerződésből. Ezt furcsálltam ugyan (nem véletlenül,mert mint később kiderült,ez is MÜK Szabályzatba ütköződolog), de a "nem rendelkezik" belőle (eredeti példánnyal) az NEM jelenti azt, hogy ne készíthetett volna róla fotót, vagy ne jegyzetelhette volna ki. Ráadásul mindezt saját felelősségére tette ügyvédként. Az új dokumentum, a jegyzőkönyv pedig azt tartalmazta, hogy "nem mutattuk be" az ügyvédnőnek a Megbízási szerződést, amely egyszerűen egy közönséges hazugság, nyilvánvaló valótlanság, képtelenség és nem is életszerű (ezt a BÜK is megerősítette).

2.) Az új okirat létezése önmagában is érdekes, mert semmi nem indokolta a létrehozását! Ez egy teljesen felesleges dokumentum!

3.) Ezért újabb kérdés vetődik fel: Vajon mi volt az ügyvédnő célja a két, egymásnak némileg ellentmondó okirat elkészítésével? Talán "csereszabatossá" akarta tenni őket egymással...? (Ugye, érezzük, hogy itt már egyre inkább büntetőjogi kategóriákról beszélünk, mindezekre elég alapos gyanú van a tényállás szerint...) Hogy mit akarhatott az okiratok felesleges szaporításával az ügyvédnő, az valószínűleg örökre rejtély marad. De sok jót nem, az elég egyértelmű...

Tehát nagyon gyanús, hogy miért kellett hibákat ejteni, újra nyomtatni (a káosznak célja volt), sőt hiánypótoltatni, feleslegesen többféle okiratot készíteni (egyiket a tudomásom nélkül)?! És végül: az elkészített dokumentumok példányszáma szintén a megtévesztésemet szolgálta, mert arra utalt az ügyvédnő, hogy a végrehajtónak is külön példánya lesz és még ki tudja, milyen szervezet(ek)nek! 

 

Tarts velem legközelebb is, akkor be fogom mutatni, hogyan zajlott a kártérítési per I. fokon és milyen kínos kérdéseket került az ügyvédnő!

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 13. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS AZ ELŐZŐ, 11. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS A TÖRTÉNET LEGELEJÉRE, AZ 1. FEJEZETRE (Kattints ide!)

Idegőrlő várakozás a jövendő otthonomra

9. rész

 

2015. szeptember 30-án távoztam az ügyvédnő irodájából és ugyanezen a napon átutaltuk a pénzt az ügyvédnő letéti számlájára. Vagyis, elhitette velem, hogy a letéti számlájára, de valójában ez a vállalkozói számlája volt, mint később kiderült. De ez csak 1 probléma volt a sok közül. Távozásom után néhány héttel levelet kaptam az ügyvédnőtől, hogy pótoljam az aláírásom egy általa szerkesztett okiraton. Ez is alátámasztja, hogy sajnos az ügyvédnőnél zűrös volt a dokumentumok készítése és rendszerezése (is).

Ahogy telt-múlt az idő, közeledett a 2016. március 24-i átadási határidő. Ekkor már egyre többször érdeklődtem Sándornál telefonon és e-mail-ben, hogy miként halad az ügy. Adós volt azzal, hogy az iratbetekintési jogommal élhessek, valamint a tartozások rendezésének igazolásával, hogy aztán a vételi szándéknyilatkozatomat leadva végül megköthessük a lakásra az adás-vételi szerződést.

A határidő közelében biztos, ami biztos alapon felhívtam az ügyvédnőt, hogy megkérdezzem, hogy halad az ügy. Ő abszolút mértékben igazolta Sándort: azt mondta, nyugodjak meg, a lakást biztosan meg fogom kapni, de azt is mondta, hogy a végrehajtási törvény változása miatt előfordulhat csúszás a birtokba adást illetően. Ezután még 1-2 alkalommal hívtam telefonon az ügyvédnőt, de ő egyre udvariatlanabb stílusban utalt arra, hogy csak Sándort keressem az ügyben, őt hagyjam békén, mert az ügy érdemi részével most már csak Sándor foglalkozik.

Mikor letelt az átadási határidő, 1-2 hónapot még vártam, mert azt gondoltam, tényleg csak a papírmunka lassult be. Amikor azonban már a 2. hónap is letelt, jeleztem Sándornak, hogy most már a késedelem miatt kártérítésre is igényt tartok. Ő meglepetésemre a lehető legkészségesebb, leginkább segítőkész oldalát mutatta. Azt monda, igazam van, és hogy segíteni fog nekem azzal, hogy "a faktornál elintézi a kártérítést a részemre". Emiatt újabb időt nyert.

Sándor egy nagyon elfoglalt üzletember képét láttatta magáról: sokszor nem lehetett őt elérni telefonon, visszahívást ígért, és gyakran hivatkozott arra, hogy most épp "ügyvédnél van" / "tárgyal" vagy "faktornál van" stb. Egy igazi sztahanovista!

Ezt követően úgy alakult, hogy a bútoraimról és a lakásfelszerelési eszközeimről gondoskodnom kellett, mert már nem tárolhattam tovább ott őket, ahol eddig (hisz így egyeztünk meg - ekkor már birtokba kellett volna vennem az "új" lakást). Sándor kezdetben megígérte, hogy "közvetíteni fog köztem és a tulajdonos között", és a hivatalos birtokba vétel előtt már fél szobát esélyem lesz kibérelni a lakásban, hogy legalább a bútoraimat oda vihessem. Habár én ebben a megoldásban magam is kételkedtem, de Sándor azt mondta, segít ezt megoldani. Miután ezt ilyen bátran "lenyilatkozta" nekem, így teljes mértékben meg voltam győződve arról, hogy valóban kapcsolatban van az ingatlan tulajdonosával. Hiszen, ha nem lenne vele kapcsolatban, akkor esze ágában nem lenne ilyesmit ígérni, hanem kibúvót keresne. De lehet, hogy ez csak egy nagyon ravasz, ügyes, előre megtervezett trükk volt a részéről. Ebben az esetben viszont úgy alakult, hogy én változtattam a tervemen, még mielőtt Sándor "visszaért volna a tulajdonos válaszával": kerestem egy olcsóbb megoldást és lemondtam "Sándoron keresztül az egyezkedést a tulajdonossal" - aki nyilván semmiről sem tudott... De a határozott fellépése a "szervezést" illetően elhitette velem, hogy valóban ismeri az ingatlan tulajdonosát.

Miután újabb hónapok teltek el hiába, egyre határozottabban követeltem az ügyintézést és a lakás birtokba adását. Mindig volt Sándornak kifogása, hogy most éppen miért késik az ügy: betegségek, szabadságolások, változott a végrehajtási törvény, jogutódlás volt, engedményezés volt: adták-vették a követeléseket stb. Ahogy telt-múlt az idő, nyilván egyre üresebbnek és gyanúsabbnak éreztem a kifogásait. Egyre többször fenyegettem meg jogi lépések megtételével (bár korábban megtettem volna). De ő azt mondta, támogat engem, igazat ad, és "intézi a faktornál, hogy kártérítést kapjak". Papírokat, bizonyítékokat kértem tőle - sikertelenül.

A cégnyilvántartásban megtaláltam M. Sándor üzlettársát a cégben, egy bizonyos H. Ferenc "urat". Úgy gondoltam, nem árt, ha Ferenccel is felveszem a kapcsolatot, és megkérdezem, hogy ő mit tud az ügy állásáról. Először is ajánlott levelet írtam neki a cégnyilvántartásból kikeresett címére. A levél visszajött "címzett ismeretlen" vagy "cím nem található" jelzéssel. Ezután már magam is kíváncsi voltam, erre az egészre, hiszen hivatalos helyről, cégnyilvántartásból olvastam ki a lakcímet. Legnagyobb meglepetésemre a postásnak volt igaza. Kb. 600 db postaládát olvastam végig a Kondorosi úton, de olyan házszám - emelet - lakásszám párosítás sem létezett, a névről nem is beszélve... Úgyhogy a cégnyilvántartás is kap egy nagy fekete pontot, hiszen felvettek az adatbázisukba egy, a valóságban nem is létező, fiktív címet. Csak úgy, ellenőrzés nélkül... Gratulálok!

 

Elmentem a tulajdoni lap alapján illetékes végrehajtóhoz is, de 3. félként nyilván ott is falakba ütköztem. Csak annyit tudtam meg, hogy az adósnak valóban vannak nála aktái. A jegyzőkönyvbe is csak a látogatásom került bele.

 

Két alkalommal tudtam kicsikarni Sándortól személyes találkozót: először az Allee-ban, majd a Westend-ben találkoztunk. Mikor az Allee-ban találkoztunk (2016 vége felé), újfent egy elég elfoglalt üzletember benyomását keltette: előttem is "egyeztetett" valamiről 2 emberrel. Hozott magával két biankó (üres) formanyomtatványt azzal, hogy "ilyeneket kell majd hamarosan kitöltenünk, olvassam át". Én persze nem voltam megelégedve a teljesítményével, de az ügyvédnő "garanciát jelentő szavai" , valamint Sándor látszólagos egyeztetése a tulajdonossal, és ígérete, hogy "intézi a kártérítésemet a faktornál", ezek először még megtévesztettek és így sikeresen tovább tudta húzni az időt.

Másodszor, amikor a Westend-ben találkoztunk (2017 májusa körül), egy földhivatali tulajdoni lap másolatot lobogtatott, hogy nézzem meg, "valamelyik követelést már leszedette, itt a bizonyíték"

- "Nézd meg ezt a tulajdoni lapot, Lajos, már két követelést leszedettem róla. Pár napon belül a többi is lekerül róla, megcsináljuk a papírmunkákat és be is tudsz költözni! Már csak 1-2 hét!"

- "Sándor, nekem ez az egész rettentő gyanús. Élni akarok az iratbetekintési jogommal. Pecsétes papírt akarok látni a faktortól, végrehajtótól. Már annyiszor elmondtam. Ha nem lesz, fel foglak jelenteni. A türelmem a végéhez ért."

- "Nem hiszel nekem, Lajos? De hát... Figyelj, ha nem lenne igaz, amit mondok, nem gondolod, hogy engem már rég lecsuktak volna? Nézz meg alaposan: szabadon járok-kelek. Rengeteg ingatlan sorsát intézem. Nem csak a tiéd esetében van csúszás. Légy még türelmes! Kapsz majd elég kártérítést, mert tőkeerős a faktor cég."

A várakozás időszaka rengeteg stresszel és kétséggel járt. Kezdetben teljesen elhittem, hogy csak csúszásról van szó. Aztán az ügyvédnő nyilatkozata, Sándor látszólagos "egyeztetése" a tulajdonossal még tartotta bennem a reményt. De ezek után egyre több kétségem merült fel, egyre gyanúsabb volt az egész. Az észszerű gondolkodás, a csalástól való józan félelem csak nehezen vette át az irányítást a reménytől. Nem akartam, nem mertem kimondani, aminek bekövetkezésétől tartottam. A bizonyíték beszerzése még hátra volt. De ami késik, nem múlik...

 

Tarts velem a következő részben is, amikor már kattan a bilincs a csaló kezén!

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 10. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS AZ ELŐZŐ, 8. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS A TÖRTÉNET LEGELEJÉRE, AZ 1. RÉSZRE (Kattints ide!)

A csalóval kötött szerződés elemzése

7. rész

Ma egy olyan bejegyzéssel jelentkezem, amely kevesebb szöveget, de annál több tényt tartalmaz.  Láthatjátok, hogy a szerződés, amit aláírtam, korrekt, tehát, ha minden ennek megfelelően történne benne, akkor nagy baj nem lehetne... De persze, amint majd elmesélem, nem úgy történtek a dolgok...

 

Lássuk, mit is írtam alá egész pontosan M. Sándor cégével! A Megbízási szerződésből az érzékeny adatokat kitöröltem.

Pirossal kiemeltem  a cég legfontosabb vállalásait.

Bordóval kiemelésre került a szerződésben többször is szereplő "letét" szó, tehát a 6 mFt ügyvédi letétbe való helyezésében állapodtunk meg (arról még nem volt döntés, hogy pontosan ki is lesz ez az ügyvéd). Az ügyvédi letét mint intézmény kölcsönös szerződésbe emelése egyfajta (hamis) biztonságérzetet nyújtott számomra.

megbizszerzblogra1.jpg

 

Nézzük a 2. oldalát a Megbízási szerződésnek!

Itt 2 újabb dolgot emelnék ki:

- az ingatlan adás-vételi szerződéssel kapcsolatos határidőt: "legkésőbb 2016.03.24."; illetve

- a sárga színnel kiemelt részt, ami meghatározza, hogy mi ennek a Megbízási szerződésnek a fő célja, lényege: "a teljesen per- és tehermentes ingatlanra adás-vételi szerződést" fogok tudni kötni az Eladóval

 

megbizszerzblogra2.jpg

 

Ez így szép és jó lett volna. Csakhogy a cég részéről egy olyan ember írta alá, akinek sem az adott szava, sem az aláírása nem ér egy lyukas forintot sem. Az M. a vezetéknevében utalhatna mesemondóra is akár, ha nem volna ilyen fájdalmas és tragikus a hazugság, a csalás ára. Ami csak mese, monda, rege, arra nem lehet alapozni és egy életet, egy otthont rábízni... De ezt akkor még senki nem tudta. Pedig hát, az első feljelentés O. Edina részéről ekkor már megvolt M. Sándor cége ellen... De hát...

Mutatok még egy "Bevételi pénztárbizonylatot" is, amelyet az egyik jutalék rész (420.000,- Ft) kifizetésekor kaptam Sándortól.

bevetelipbiz.jpg

 

Tarts velem a következő fejezetben, és meg fogod tudni, hogy az ügyvédnő miként teszi fel az i-re a pontot. Egy rendkívül ravasz módszert fogsz megismerni, annyit elárulok... A blog egyik csúcspontja fog következni! Itt még megúszhattam volna majd' 700 ezer Ft-nyi elcsalt pénzzel, de a többi 6 millió elvételéhez már ügyvédre is szüksége volt!

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 8. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS AZ ELŐZŐ, 6. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS A TÖRTÉNET LEGELEJÉRE (Az 1. részhez kattints ide!)

Megbízási szerződés a csaló cégével

Otthontalanító - 6. rész

6. rész

 

2015. szeptember 24-et írunk. Eljött a nagy nap, amelyet vártam, hogy végre aláírjunk egy szerződést, ami alapján hozzájuthatok majd (a régi, szeretett lakásom helyett) az "új" ingatlanomhoz. A helyszín Újbuda (11. kerület), egy Etele úti 10 emeletes panel ház földszintjén berendezett iroda. Itt találkoztam először életem egyik fő megkeserítőjével, M. Sándor többszörös csalóval (azóta már "papírja van róla, hogy bűnös"). De akkor még ezt persze nem tudtam...

 

M. Sándor mint cégvezető volt jelen, rajta kívül 1-2 férfi is segédkezett neki az adminisztrációban. M. Sándor a 30-as évei közepén járt. Stílusa elég laza volt - nekem túlságosan is az. Mondhatni "nagy dumás". Persze ebből még nem következik, hogy csaló is egyúttal. Sándor maximálisan segítőkésznek, jóindulatúnak mutatkozott, aki igyekezett "oldani az üzletkötés okozta feszültséget".

 

Elmondta, hogy az általam az ingatlanközvetítőnél kiválasztott lakás valóban "az ő portfóliójában" van. A lakást csak fél év múlva, 2016. március 24-i határidővel tudja birtokba adni. Méghozzá üresen, pertől és bármiféle tartozásoktól mentesen, ezt külön garantálja.

 

Közben ne feledkezzünk meg a hátterünkről sem. A bútoraim és felszerelési tárgyaim ekkor már garázsban voltak. Szívességi lakáshasználóként visszavonultam édesanyám vidéki otthonába. Az idő pedig egyre sürgetett, hogy mielőbb meglegyen az új lakás, annál is inkább, mert az ingatlanpiaci árak egyre inkább kezdtek növekedni. (Ezzel voltak tele a hírek is.)

Szóval, M. Sándor a kötelező formaságok letudása után rétért a lényegre:

- "Biztosan kell a lakás? Elkezdjük intézni a dolgokat?" - kérdezte

Nos, látszólag minden stimmelt, köztük azok az ellenőrzések is pozitívak voltak, amelyeket az előző részben ismertettem. Aztán arra gondoltam, hogy egy abszolút szimpatikus ingatlanközvetítő, Péter által kerültem kapcsolatba Sándorral. Sőt, a következő lépés már úgy is az ügyvéd előtt lesz.

- "Igen, természetesen. Átgondoltam. Megveszem a lakást." - válaszoltam. "A pénz nagy részét, a hátralévő 6 millió Ft-ot viszont már csak ügyvéd előtt kötött szerződéssel, ügyvédi letétbe vagyok hajlandó kifizetni" - mondtam a biztonság kedvéért.

Úgy voltam vele, ha ügyvédi letétbe fizetek, semmi baj nem érhet, mert az ügyvéd fog felelni mindenért: jogszerűségért, vagyonbiztonságért stb. Elvégre ezért fizetek neki. Ha valami gyanúsat, vagy akadályt észlel, legfeljebb visszaadja a pénzem a letétből - így gondolkodtam.

- "Semmi akadálya, ez csak természetes. Így szokott történni." - nyugtázta kérésemet M. Sándor.

Sándor tehát legépelt, és kinyomtatott egy Megbízási szerződést köztem és az ő cége között. Megkért, hogy olvassam át, és tegyek fel kérdéseket, ha van valami, ami esetleg nem világos. Gondosan áttanulmányoztam, pontról pontra. Korrekt volt a szerződés, az volt benne, amiben szóban is megállapodtunk. A letét szó is többször szerepelt benne, tehát elvileg tiszta sor volt mindkettőnknek, hogy a lakásra szánt pénzem ügyvédi letétbe fog kerülni.

Nem volt más hátra, mint kifizetnem a 7 %-nyi jutalékot Sándor cégének és ő szedte be Péter ingatlanközvetítő cégének a jutalékát is. Ezt a majdnem 700 ezer Ft-ot akkor és ott, készpénzben kifizettem (ezt már előtte egyeztettük telefonon, hogy ennyit kell magammal vinni).

Zárásként abban maradtunk, hogy telefonon egyeztetünk arról, hogy melyik ügyvédnél találkozzunk legközelebb.

Még mielőtt bárkiben felmerülne, hasonlóan egy hagyományos ingatlan adás-vétel előzményénél - foglalózáskor, vagy vételár-előleg kifizetéskor - általában nem szokott ügyvéd jelen lenni, tehát én is megelégedtem a cég "pecsétes papírjával". Aznap egy kölcsönösen aláírt, céges bélyegzővel ellátott "Megbízási szerződéssel" és egy "Bevételi pénztárbizonylattal" távoztam a cég irodájából. Azt hittem, sínen van az ügy és most már hátradőlhetek. Lesz hová beköltöznöm. Tervezgettem a budapesti munkavállalásomat is, de előtte azt is, hogy előtte miként fogom levezényelni az újabb költözést, és felújítani fokozatosan a lakást stb.

Pár nap múlva rácsörögtem telefonon Sándorra. Kérdeztem, hogy keressek-e ügyvédet. Erre ő a következőket mondta:

- "Szerintem ne keress ügyvédet. Van egy jó ügyvéd, aki elég jól ismeri ezeket a végrehajtásos eljárásokat. Sokat dolgoztunk már együtt vele, így tudom ajánlani. Javaslom, hogy őt válaszd. Választhatsz mást is, de akkor neki utána kell olvasni sok mindennek ezzel kapcsolatban és nagyobb lehet a csúszás az ingatlan birtokba adását illetően. Vagyis, ha hamarabb szeretnél lakáshoz jutni, akkor inkább őt válaszd!"

Érvelése meggyőzőnek  tűnt, hiszen az ügyvédek is szoktak specializálódni. Van, aki elsősorban családjoggal foglalkozik, mások környezetvédelmi joggal, nemzetközi joggal stb. Úgyhogy, logikusnak tűnt, hogy egy olyan ügyvédhez menjünk, aki a végrehajtási eljárásokban már otthon van. Amúgy sem nagyon ismertem budapesti, vagy környéki ügyvédeket...

 

TANULSÁG:

Ha vevő vagy, mindenképp saját ügyvéddel menj a szerződéskötésre. Ajánlások alapján válassz! Ne gondold, hogy "minden ügyvéd a jog, és a törvényesség őre"! Csak elvileg! De a valóság olykor nagyon messze van ettől...

 

Tarts velem a következő, 7. fejezetben is. Meg fogom mutatni a Megbízási szerződést, amelyet a csaló megkötött velem, és amely szerződés önmagában korrektnek tűnt. Aztán, a 8. fejezetben jönnek majd igazi érdekességek és izgalmak: megismerheted majd az ügyvédnőt, aki minden ravasz furmányosságát, agyafúrtságát felvonultatva, az ügyvéd szó jelentésével is szembemenve, kvázi lehetővé teszi a csalónak, hogy elsikkaszthassa a lakásra szánt pénzem.

 .

UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 7. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS AZ ELŐZŐ, 5. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS A TÖRTÉNET ELEJÉRE (Kattints ide!)

Ellenőrzések - mindhiába

Otthontalanító - 5. rész

5. rész

 

Ígéretemhez hűen jelentkezem a folytatással, ezúttal egy igazán rövid résszel.

Miután az ingatlanközvetítőnél végeztem, - de még a szerződés aláírása előtt - fontosnak tartottam bizonyos ellenőrzéseket elvégezni. Ezek a konkrét ingatlanra, illetve arra a cégre vonatkoztak, amellyel fel kellett vennem a kapcsolatot, hogy majd szerződhessünk.

1.) Először is, kívülről szemrevételeztem a házat. Ismerős volt az utca (Kaffka M. utca). Igazán jó közlekedésű hely (mind a Stadionok irányába trolival, mind az Örs vezér tere felé villamossal stb.), de gyalog sincs túl messze a metró... Az egyik ablak parkra néz, a lakáshoz erkély is tartozik... Mindez szimpatikus volt, csakúgy, mint a homlokzat és a tető állapota. Egy kedves lakó a lépcsőházba is beengedett, így azt is megtekintettem, és nagyon jó benyomást tett rám.

Képeket is mutatok a házról, amiben a szóban forgó lakás található... Íme! (Szinte ugyanilyen állapotú volt az a ház is, amelyben az eladott lakásunk volt.)

kaffkalak1.jpg kaffkalak2.jpg

 

2.) Ezután következett a Budapesti 2. sz. Körzeti Földhivatal meglátogatása Zuglóban, a Bosnyák téren. Betekintettem az ingatlan tulajdoni lapjába, és az alátámasztotta, amit az ingatlanközvetítő mondott: valóban végrehajtási eljárás alatt volt az ingatlan. Megnyugodtam, hogy ez egybevág a Péter által elmondottakkal.

 

3.) Végezetül az internet segítségével igyekeztem azt a céget leellenőrizni, amellyel a szerződést meg kellett kötnöm a konkrét ingatlanra vonatkozóan. Meglátogattam a www.e-cegjegyzek.hu oldalt. A cég nevére rákeresve semmi gyanúsat nem láttam: érvényes adószám, nem áll csődeljárás vagy felszámolás alatt, valamint nem írták, hogy ne lett volna ajánlott üzletkötésre stb. Tehát látszólag minden jel arra mutatott, hogy minden rendben van. Laikus ügyfélként amit ellenőrizhettem, azokat az ellenőrzési lehetőségeket kimerítettem. Úgy éreztem, a legfőbb ellenőrzést úgyis az ügyvéd fogja végrehajtani, és ha valami nem stimmel, majd értesít és visszaadja a pénzemet, amelyet majd letétbe helyezek nála...

Mindez azért is érdekes, mert amikor a cégnek az interneten igyekeztem utánanézni, akkor O. Edina már negyed éve megtette az első feljelentést a cég ellen! Viszont erről sehol, semmilyen információ nem állt a rendelkezésemre. Így, mintegy 4., végső ellenőrzésként abban bíztam, hogy majd az ügyvéd, akihez menni fogunk, garantálni fogja részemre a tranzakció biztonságát, jogszerűségét stb.

 

A következő bejegyzésem (pénteken fog megjelenni) már valószínűleg hosszabb lesz. Abban el fogom mesélni, hogyan zajlott az első találkozás a cégvezető M. Sándorral, vagyis a csalóval! Tarts velem akkor is!

.

UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 6. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS AZ ELŐZŐ, 4. RÉSZRE (Kattints ide!)

UGRÁS A TÖRTÉNET ELEJÉRE (Kattints ide!)

 

Bemutatkozás és mottó - a mi Csernobilunk

Otthontalanító - 2. rész

2. rész

 

Hogy én ki vagyok?


Valóban: múltkor "elfelejtettem" bemutatkozni. Bocsánat. Nevezzünk most Bajosnak (mert elég bajom van a csalók miatt), akarom mondani, Lajosnak. Az, hogy én ki vagyok, most nem olyan fontos. Apróbetűs rész a történetben. Az viszont sokkal fontosabb, hogy kivagyok. Így, egybeírva! Mármint ki vagyok akadva, ki vagyok bukva. Nem kicsit, nagyon! Pont emiatt az ingatlanos hercehurca és ennek következményei, hozadékai miatt. Ismeritek a dominó-effektust? Na, akkor kb. el tudjátok képzelni, hogy pár ember bűnözése milyen lavinát képes indukálni. (Tél van, igaz itt most nincs hó, de most könnyebb a lavinát elképzelni mint nyáron. Vagy a dominót a meleg, fűtött szobában.)
Annyit elárulok, hogy nem vagyok sem jogász, sem ingatlanos szakértő, sem pedig befektető. Laikus vásárló voltam, akit arcátlanul becsaptak. Mondjuk úgy, hogy egy - némileg talán grafomán - értelmiségi vagyok, aki most már nagyon megelégelte, felhúzta magát azon, hogy némelyek - köztük "üzletemberek", ügyvéd, újságíró - baleknak nézték. Ja, és még valami eszembe jutott. "Vétkesek közt cinkos, aki néma." Szóval, a szőrös szívű bürokraták, törvényhozók és a közöny megtestesítői mind bűnösök valamilyen szinten. Persze nem a törvény szerint, hanem csak úgy, "morálisan". Már akinek ismerősen cseng ez a szó, hogy morál, az talán tudja hova tenni... Szóval, ezért ez a blog -a nemes bosszú része. Dehogy is, csak helyet csinálok az igazságnak.
Kapcsolat
Ha mégis többre vágysz és szeretnél kapcsolatba lépni velem, hagyok egy e-mail címet. Nagyon egyszerű lesz: otthontalanito@gmail.com
 
Mottó
 
Na és persze kell egy mottó, ami egyrészt választ ad a miértre, másrészt vezérfonalat ad a jövőre nézve. Miért is írok én erről az egészről? Nos, múltkor már emlegettem 1-2 prózai okot. Mert az igazság az ügyünkkel kapcsolatban még sehol sem kapott nyilvánosságot. Zárt körökben már sikerült részsikereket elérnem és vannak folyamatban ügyek, amiktől további, pozitív fejleményeket remélek - de erről majd később...
Láttad az amerikai gyártású (5 részes) Csernobil című filmet? No, én innen választottam mottót, mert a történet, amiről írok, az én személyes atomkatasztrófám. A mi katasztrófánk. Majdnem annyira alattomos, halálos és mérgező. Igaz, kisebb körben és másként hat... De a stressz-dózis adott napról napra, évről évre...
"Annyira lefoglal minket az igazság keresése, hogy nem számolunk azzal, mennyire kevesen akarják, hogy megtaláljuk. De az igazság mindig ott van. Akár látjuk, akár nem. Akár választjuk, akár nem. Nem érdekli, hogy mit akarunk. (...) Mindig lesben vár az igazság..."
"Mi a hazugság ára? A legnagyobb veszély nem az, hogy elhisszük, hanem az, hogyha rendszeresen hazugságokat hallunk, akkor már egyáltalán fel sem ismerjük az igazságot." (Csernobil)
Értelmezzük, ízlelgessük és fordítsuk le ezeket a szavakat az esetünkre.
Keressük az igazságot (vele együtt a pénzünket, az elveszett otthonunkat), de sajnos nagyon kevesen akarják, hogy megtaláljuk azt. De mi akkor is tudjuk, hogy mi az igazság. Akár mások rájönnek erre és megértik (felfogják), akár nem. Abban bízunk viszont, hogy az igazság előbb-utóbb valahogyan mégis utat tör magának: kedvező ítéletek, támogatásukról biztosító Olvasók formájában, vagy ki tudja miként...
Mi a hazugságok ára? Ha hazudik az ingatlanközvetítő és/vagy az ügyvéd és/vagy torz módon tudósít a média? A legnagyobb veszély az, hogy ha folyton hazugságokat hall a nyomozóhatóság és az igazságszolgáltatás képviselői - akkor hogyan fogják ők felismerni, hogy mi mondjuk a színtiszta igazat? De hisz pont ez a bűnözők célja. Összemosni az igazságot a hazugsággal. Megtéveszteni. Ártatlannak tűnni. Vajon sikerül nekik? Még én sem tudom...
Csapjunk bele a lecsóba! (Legközelebb már felvesszük a történet fonalát...)
TANULSÁG:
- Ne gondold azt elhamarkodottan, hogy ha bajba kerülsz, legalább a médiára majd számíthatsz. (Esetünkben már több ilyen, negatív tapasztalat is született.)
(A 3. rész dec. 24-én fog megjelenni. Ezt követően minden héten 2 alkalommal, keddenként és péntekenként fogok jelentkezni a történet folytatásával. Köszönöm, hogy elolvastad és ha megosztod a blogot, azt is!)
.
.

Meghívó az ingatlanpiac sötét bugyraiba

Otthontalanító - 1. rész

1. rész

Ha csak 1 perced van:

8 MONDAT ARRÓL, MIRŐL SZÓL EZ A BŰNÜGYI TÉMÁJÚ, LELEPLEZŐ BLOG

Pechünkre 2015-ben adtuk el pesti lakásunkat, mert akadálymentesre lett volna szükségünk helyette. Mikorra a vételárat megkaptuk, az ingatlanárak hirtelen emelkedni kezdtek, ezért egy ingatlanközvetítő rábeszélésére egy másik cégen keresztül vettünk egy ingatlant, amit még tehermentesíteni kellett. Csakhogy a cég, amely ezt az ingatlant hirdette, becsapott és elsikkasztotta a pénzünket, és ennek érdekében rengeteg trükköt alkalmazott. Ebben a csalásban jelentősen megkönnyítette a dolgát egy ügyvédnő is, aki okiratot szerkesztett a pénz átadásáról és akinél a "vételár" elvileg ügyvédi letétben volt (ez elvileg jogi garanciát jelent a pénz biztonságára, cél szerinti felhasználására). Az ügyvédnő azonban ki akar bújni a felelősségre vonás alól azzal az abszurd és jogellenes indokkal, hogy szerinte ő csak (egy semmit sem érő) jegyzőkönyvet írt. A bűnöző ellen a szerződéskötés időpontjában már 3 hónapja feljelentés volt a rendőrségen, de ő mégis évekig tovább végezhette káros tevékenységeit, csalásait, sikkasztásait... Néhány áldozatát a hajléktalanság, kilátástalanság szélére sodort ezzel. Az én hátteremet, egzisztenciámat is megsemmisítette, erről szól ez a VALÓS történet.

 

Ha van még időd (kérdéseid), OLVASS RÓLA BŐVEBBEN, vagy TÉRJ VISSZA KÉSŐBB!

 

Kedves Olvasó!

Úgy is írhattam volna a megszólítást, hogy "Kedves Idegen!" vagy "Kedves Vendég!", mert amikor "megpillantottalak", reméltem, hogy az ingatlanpiac sötét bugyraiban Te is csak idegenként, kíváncsi személyként mozogsz, amint én is. Nekem ugyanis nem ezek a sötét útvesztők, csapdák és kiskapuk jelentik az otthonomat. Egyáltalán nem. Szeretnék innen kijutni. De sajnos az élet úgy hozta, hogy 2015-ben, akaratom ellenére belecsöppentem ebbe a labirintusba, így némileg már kezdek eligazodni benne. Vannak viszont ebben a sötét labirintusban Házigazdák, akik nagyon is otthon érzik magukat a fertőben, kifejezetten szeretnek itt élni, sőt, élvezik, hogy a zavarosban halászhatnak, lehetőleg minél nagyobb pénzeket...

---> ha a lényeget akarod elolvasni (in medias res), akkor ---> ugorj a Lényegretörőknek alcímhez

A blog tehát alapvetően az ingatlanpiac üzérkedőinek leleplezéséről, néhány rafinált módszerükről, ravasz csapdáik ismertetéséről fog szólni. De nem csak erről. Lesz benne szó az őket segítő, nekik asszisztáló ügyvédekről, kifinomult pszichológiai hadviselésről, nyomásgyakorlásról, valamint az áldozatok személyes tragédiáiról is. Ahogyan én éltem meg a dolgokat, amik az én személyes tapasztalataim, testközelből. Arról is szó lesz, hogy a jóindulat, a pozitív hozzáállás miként torkollhat adott körülmények mellett saját ingatlanunk elvesztésébe. Sőt, az állami ellátórendszer és a szociális háló hibáiról, a segítségnyújtás ellehetetlenítéséről, és a szociális bérlakások kiosztásának visszásságairól is szó lesz.

Úgy döntöttem, elszegődök idegenvezetődül ebben a labirintusban. Szóval most, hogy puszta kíváncsiságból kinyitottad ezt a recsegő faajtót, a Kíváncsiság ajtaját, amely az igazságot és a hazugságot elválasztja, sajnos már nem csukhatod be. Jóérzésű emberként természetesen azonnal visszacsuknád az ajtót, de már nem teheted. A vákuum beszippant és az ajtó bezárul mögötted. A szemednek is alkalmazkodnia kell a sötétséghez és ehhez időre van szükség. Egyetlen reményed a jó szándékú idegenvezetőd lesz, aki persze szintén nem önszántából van itt. Én vagyok az. Én egy remekül álcázott csapóajtón keresztül pottyantam le ide. Van nálam egy fáklya, amivel némi fényt deríthetünk majd a dolgokra, megvilágíthatjuk a törvénykönyv szövegét, amit odalent vastag por és homály fed. A lentieket ugyanis nem érdekli a Törvény. Végső célunk az lesz, hogy azt az ajtót, amin bejöttél, ami beszippantott, ezt végre belülről is ki tudjuk nyitni és beáradjon az igazság fénye ebbe a sötét labirintusba. Kalandozásaink során nem fogsz törpékkel, óriásokkal, koboldokkal, manókkal vagy varázslókkal találkozni. De fogsz sok mindenki mással: olyanokkal, akik szintén ki akarnak jutni innen és van náluk fáklya. Viszont fogsz találkozni az itt lakókkal: a Házigazdákkal, vagyis Ellenérdekelt Felekkel is: ők lehetnek rafinált hazudozók, nagy dumás üzletemberek, és identitászavaros, nyers ügyvédek is stb. Ők a sötétség lovagjai. Az ő érdekük az, hogy az ajtó zárva maradjon és lehetetlen legyen kijutnunk innen, vagy fényt árasztani a labirintusukra.

A monda szerű felvezetés ellenére itt nagyon is valós, megtörtént eseményekről, tényekről van szó. A történet főleg Budapesten, és Érden, egy ügyvédnél játszódik. Az idő kerekét 2015-ig kell visszaforgatnunk. Ha érdekel az igazság, ha szeretsz gondolkodni, vagy ha egyszerűen - praktikus okokból - szeretnéd megóvni magadat vagy szeretteidet attól, hogy ők is áldozatok legyenek, akkor tarts velem. Vagy, ha csak szimplán kíváncsi vagy, esetleg együttérző, akkor is. Megígérem, lesz rá okod...

 

OTTHONTALANÍTÓ

 

Van ugye nálunk az a bizonyos Otthonteremtő program. Ezt már sokan ismerjük, vagy legalábbis hallottunk már róla. Most bemutatom Neked az érme másik oldalát: az Otthontalanító programot! Voilá! Mert hogy - "hála" a bűnözői köröknek, a megvehető embereknek - ilyen is van. És nagyon is aktívan működik, sőt virágkorát éli ez a bűnös program...

Miért ez a blog címe, hogy "Otthontalanító"? Hmmm. Nos azért, mert a történet olyan emberekről, családokról szól, akiknek már volt saját otthonuk. Nem csak lakásuk, otthonuk. Berendezési tárgyakkal, bútorokkal, örökségekkel, amikhez emlékek, élmények kötődtek. Egykoron volt hová haza menniük. Ők tehát nem befektetők, akiknek a lakás egy sokadik ingatlant jelentene, hanem az egyetlent. Amit talán örökségül adnának tovább, ha úgy alakul.

 

Kedves Olvasó, hadd meséljek most el Neked egy szomorú, de annál igazabb, valósabb történetet, amelyet maga az élet írt. Akár Veled is megeshetett volna. Bárkivel. De velem, velünk történt meg. Leírom, mert kikívánkozik belőlem. Leírom, mert valahol megtalálható kell legyen az igazság. Leírom, hogy Te mostantól kezdve védve legyél minden hasonló ármánykodástól, cselszövéstől.

 

LÉNYEGRETÖRŐKNEK

 

Hogy miről fogok mesélni Neked? Ez a blog alapvetően egy trükkös ingatlanpiaci csalássorozat bemutatásáról szól - főként az áldozatok szemével, de azért sok objektív ténnyel, bizonyítékokkal. Le fogom rántani a leplet a megtévesztő féligazságokról és hazugságokról. De nem csak ez lesz a blogban.

Írni fogok arról, hogy a sok ingatlanpiaci "bába" között hogyan vész el végül a "gyerek", vagyis az ingatlan. Hiába bábáskodik (jól vagy rosszul - ezt most hagyjuk) ugyanis az ingatlanközvetítőtől kezdve a földhivatalon át az ügyvédig mindenki, a lakás mégis el fog veszni. Pont. Az a lakás, ami valaki(k)nek egyetlen otthona, biztosnak hitt háttere, menedéke, egzisztenciája...

 

Sok érdekességről szó lesz még. Kedvcsinálóul:

- Hogy történhet meg az, hogy jóindulatod, pozitív hozzáállásod is hozzájárul az otthonod elvesztéséhez, tragédiádhoz?

- Elemezni fogom a 2010-es évek közepén beindult ingatlanár-emelkedés hatásait egy különleges vásárlói csoport gyors döntéseire nézve

- Érdekes személyiségek: a "nagydumás üzletember" és az identitás- és memóriazavaros ügyvédnő esete - aki az első jelenetben segítőkész tündérként tűnik fel, majd később lelepleződik

- Biztos, hogy az ügyvédem az én ügyemet védi?

- Hogyan lehet valakit pszichés nyomás alatt tartani, kvázi "zsarolni" (hétköznapi szóhasználatban) egy ingatlannal kapcsolatos okiratkészítés során?

- Végrehajtási eljárás során eladásra kerülő ingatlanoknál teljesen biztos, hogy csak a régi tulajdonos az áldozat? (Na, ez egy izgalmas kérdés... Elöljárójában: SOHA NE ÁLTALÁNOSÍTS!)

- Szó lesz arról is, milyen óriási hibák, igazságtalanságok vannak az önkormányzati bérlakásrendszerben...

- Írni fogok még a jogi érdekérvényesítés nehézségeiről, az igazság útjába gördülő óriási akadályokról

- Lerántom a leplet egy tv-s tudósítás hírhamisításáról is, valamint arról, milyen alkukat kellene megkötni ahhoz, hogy a média érdemben foglalkozzon egy üggyel

 

MIÉRT IS ÍROK ÉN ERRŐL AZ EGÉSZRŐL?

- Azért, hogy Te, kedves Olvasó ne ess ugyanebbe a csapdába, mint én.

- Azért, hogy az igazság valahol felszínre törhessen és teret kapjon.

- Azért, hogy ne kelljen ezerszer újra és újra szóban elmesélnem ezt a történetet.

 

Minden bejegyzésem végén - ha sikerül találnom - igyekszem levonni a tanulságokat. Íme az első:

TANULSÁGOK:

- Légy nagyon óvatos! Ha azt hitted, hogy óvatos vagy, akkor még háromszorozd meg!

- Ne kapkodj, se eladással, se vétellel, se ígérettel!

- Kérj segítséget!

- Tudd, hogy létezik egy (illetve több) bűnözői kör, akiknek akár ügyvédek is készek segíteni!

 

Izgalmas a menü? Amint ismered a mondást, a legdurvább történeteket maga az élet írja. Az esetünkben is ez történt... Mindezt megkapod tőlem, első kézből, hitelesen. Ha kíváncsi vagy, tarts velem legközelebb is!
(A 2. és a 3. rész megjelenése: dec. 23. és 24. Ezt követően hetente 2 alkalommal, minden kedden és pénteken fogok a történetből újabb írásokat feltenni. Köszönöm, hogy elolvastad és ha megosztod a blogot, azt is!)
.
Kövess, lájkolj bennünket és ha teheted,oszd meg a bejegyzéseinket facebook-on is! Köszönöm!
 
süti beállítások módosítása