Az ügyvéd, aki szerint a letét nem letét és a csalás sem mindig baj

2020. február 14. - OttHontalanító

14. rész

Az érdemi tárgyalás az eddig az ügyben keletkezett iratok bemutatásával indult. De milyen érdekes események voltak a tárgyaláson?

Először engem, mint felperest lehetett kérdezni. Sok érdemleges kérdés nem igazán volt felém. Amire emlékszem, hogy Alperes ügyvédje egyre csak azt kérdezte tőlem, hogy:

- Kinek lett volna a feladata az ingatlan tisztázása, birtokba és tulajdonba adása? (Mármint M. Sándor és az ügyvédnő közül kinek mi volt a feladata?)

- "Nem tudom" - válaszoltam.

Méghozzá azért válaszoltam így, mert átláttam a szitán, hogy ez beugratós kérdés akart lenni. Nyilván azt várták, hogy azt mondjam, minden M. Sándor feladata lett volna, mert akkor az ügyvédnő az ártatlan bárány szerepébe bújhatott volna. Azonban ez nem igaz, hiszen (1.) jogi közreműködőre mindenképp szükség volt (tehát a munka egy része ügyvédi-jogászi munka), (2.) kettőjük munkamegosztását nem az én feladatom pontosan megítélni, hisz ezt ők szabályozhatták egymás között. Ők eredetileg úgy állították be, hogy csapatként, team-munkában dolgoznak együtt, és hogy már régóta jó munkakapcsolatban vannak. A cég pedig arról írt a Megbízási szerződésben, hogy "jogi képviseletet" biztosít ügyfele részére. Nos, ezen jogi képviselet megtestesítője lett volna az Alperes ügyvédnő.

Sokkal izgalmasabb volt azonban az a rész, amikor az ügyvédem és én kérdezhettünk az Alperes ex-ügyvédnőmtől. Sok kínos kérdést kapott, amire nem tudott semmi érdemleges, elfogadható magyarázattal szolgálni. Például:

1. Kinek a felelőssége (az ügyvédé vagy az ügyfélé) annak ismerete, hogy milyen eljárásmód, illetve pénz átadási mód szavatolja leginkább az ügyfél pénzének biztonságát? Nem jogellenes, ha az ügyvéd nem oktatja ki ezekről ügyfelét?

2. Milyen konkrét lépéseket tett a pénzem biztonsága érdekében? (Valójában semmilyent.) Pl. Felhívta-e a végrehajtót, vagy elkérte-e M. Sándor szerződését a végrehajtóval? (Nem-nem.)

3. Megbízott ügyvédemként miért nem figyelmeztetett semmilyen veszélyre, vagy kockázatra az Ön által szerkesztett okirat kapcsán?

4. Hogyan akarta Ön (a tőlem átvett) pénzt a "Megbízási szerződésnek megfelelően" felhasználni, ha (mint állítja) nem ismerte a szerződés tartalmát?

5. Miért készített két, egymásnak (részben) ellentmondó okiratot az ügyben, amikor ezt valójában semmi nem indokolta? "Csereszabatossá" akarta tenni az okiratokat?

6. Miért színlelte azt, hogy M. Sándorral évek óta tartó, kölcsönös bizalmon alapuló munkakapcsolatban van, hogy csapatban összedolgoznak?

7. Miért keltette azt a hamis látszatot, hogy a (M. Sándor és az én) távozásunk után Ön még foglalkozni fog ezzel az üggyel?

8. Milyen többlet értéket nyújtott az Ön munkája számomra ahhoz képest, mintha én közvetlenül adtam volna át a pénzt M. Sándornak? (Nyilvánvalóan semmilyent.)

Rendkívül tanulságos, hogy ezekre a nagy horderejű, perdöntő jelentőségű kérdések egyikére sem tudott az ex-ügyvédnőm bármi elfogadható választ mondani.

Az ügyvédnő szerint a letét nem letét - pedig de

Szóval, erre a fenti 8 kérdésekre semmi érdemleges, elfogadható választ nem tudott adni az ex-ügyvédnőm. Ehelyett ment a mellébeszélés továbbra is a részéről. Ő továbbra is azt hajtogatta, hogy ez nem letét volt, "csak jegyzőkönyvezést kértünk". Ez nyilvánvalóan egy hamis állítás és jogellenes dolog a letétet bármi másnak tekinteni, amint azt már korábban is írtam, munkadíjon kívül ugyanis csakis letétként vehet át pénzt ügyvéd az ügyféltől. De ha még véletlenül tényleg ilyet mondana / kérne is az ügyfél, még akkor is az ügyvéd felelőssége ügyfelét pontosan kioktatni és védelme érdekében szakszerű okiratot szerkeszteni. Ha az okiratban le sem írja a "letét" szót, jellegénél fogva akkor is annak kell tekinteni. Ha pedig letétről beszélünk, az minden esetben munkával, ellenőrzési feladatokkal jár együtt, amelyeket az ügyvédnek el kell végeznie. Hiszen az átvett pénzért, annak rendeltetésszerű használatáért egyetemlegesen (vagyis együttesen) felelős a letét jogosultjával. Az ex-ügyvédnőm gátlástalanul hazudott és igyekezett a felelősségét elhárítani és rám tolni.

Erről eszembe jut az alábbi, nagyon ideillő idézet:

(FORRÁS: Facebook)

Ki legyen költségmentes?

Az Alperes ügyvédnő a nekem jogosan járó és alanyi jogon megítélt költségmentességemet próbálta elvitatni, de nem járt sikerrel ebben. Saját magának pedig hiába próbált költségmentességet kérni, a Bíróság elutasította, hiszen "ennek a jogszabályi feltételei esetében nem állnak fent".

És végül: a Robin Hood- párhuzam

Robin Hood a szegényeknek adta a gazdagok pénzét, tehát nem volt egy velejéig romlott karakter (bár a törvénnyel voltak összetűzései - innen a párhuzam). Viszont - mint tudjuk - a törvény nem jogosít fel senkit arra, hogy aki bármennyivel is gazdagabb a másiknál, attól jogszerűen lehetne lopni, sikkasztani stb. Márpedig az ügyvédnő hivatkozása ezt sugallta...

Ugyanis ügyvédnő elővette azt a témát, hogy van vidéken egy olcsó kis telkem, gazdasági épülettel... Erre hivatkozott, mintha ez jogalap lenne arra, hogy tőlem lehessen "lopni", mert valamim "úgyis", akkor is marad még. Tehát, így állunk. Sajátos, cifra egy jogértelmezés. Ezért jobb nem jutott eszembe, sánta (és az ügyvédnőre nézve túl pozitív) párhuzamot vonva ezt kérdeztem tőle: