9. rész
2015. szeptember 30-án távoztam az ügyvédnő irodájából és ugyanezen a napon átutaltuk a pénzt az ügyvédnő letéti számlájára. Vagyis, elhitette velem, hogy a letéti számlájára, de valójában ez a vállalkozói számlája volt, mint később kiderült. De ez csak 1 probléma volt a sok közül. Távozásom után néhány héttel levelet kaptam az ügyvédnőtől, hogy pótoljam az aláírásom egy általa szerkesztett okiraton. Ez is alátámasztja, hogy sajnos az ügyvédnőnél zűrös volt a dokumentumok készítése és rendszerezése (is).
Ahogy telt-múlt az idő, közeledett a 2016. március 24-i átadási határidő. Ekkor már egyre többször érdeklődtem Sándornál telefonon és e-mail-ben, hogy miként halad az ügy. Adós volt azzal, hogy az iratbetekintési jogommal élhessek, valamint a tartozások rendezésének igazolásával, hogy aztán a vételi szándéknyilatkozatomat leadva végül megköthessük a lakásra az adás-vételi szerződést.
A határidő közelében biztos, ami biztos alapon felhívtam az ügyvédnőt, hogy megkérdezzem, hogy halad az ügy. Ő abszolút mértékben igazolta Sándort: azt mondta, nyugodjak meg, a lakást biztosan meg fogom kapni, de azt is mondta, hogy a végrehajtási törvény változása miatt előfordulhat csúszás a birtokba adást illetően. Ezután még 1-2 alkalommal hívtam telefonon az ügyvédnőt, de ő egyre udvariatlanabb stílusban utalt arra, hogy csak Sándort keressem az ügyben, őt hagyjam békén, mert az ügy érdemi részével most már csak Sándor foglalkozik.
Mikor letelt az átadási határidő, 1-2 hónapot még vártam, mert azt gondoltam, tényleg csak a papírmunka lassult be. Amikor azonban már a 2. hónap is letelt, jeleztem Sándornak, hogy most már a késedelem miatt kártérítésre is igényt tartok. Ő meglepetésemre a lehető legkészségesebb, leginkább segítőkész oldalát mutatta. Azt monda, igazam van, és hogy segíteni fog nekem azzal, hogy "a faktornál elintézi a kártérítést a részemre". Emiatt újabb időt nyert.
Sándor egy nagyon elfoglalt üzletember képét láttatta magáról: sokszor nem lehetett őt elérni telefonon, visszahívást ígért, és gyakran hivatkozott arra, hogy most épp "ügyvédnél van" / "tárgyal" vagy "faktornál van" stb. Egy igazi sztahanovista!
Ezt követően úgy alakult, hogy a bútoraimról és a lakásfelszerelési eszközeimről gondoskodnom kellett, mert már nem tárolhattam tovább ott őket, ahol eddig (hisz így egyeztünk meg - ekkor már birtokba kellett volna vennem az "új" lakást). Sándor kezdetben megígérte, hogy "közvetíteni fog köztem és a tulajdonos között", és a hivatalos birtokba vétel előtt már fél szobát esélyem lesz kibérelni a lakásban, hogy legalább a bútoraimat oda vihessem. Habár én ebben a megoldásban magam is kételkedtem, de Sándor azt mondta, segít ezt megoldani. Miután ezt ilyen bátran "lenyilatkozta" nekem, így teljes mértékben meg voltam győződve arról, hogy valóban kapcsolatban van az ingatlan tulajdonosával. Hiszen, ha nem lenne vele kapcsolatban, akkor esze ágában nem lenne ilyesmit ígérni, hanem kibúvót keresne. De lehet, hogy ez csak egy nagyon ravasz, ügyes, előre megtervezett trükk volt a részéről. Ebben az esetben viszont úgy alakult, hogy én változtattam a tervemen, még mielőtt Sándor "visszaért volna a tulajdonos válaszával": kerestem egy olcsóbb megoldást és lemondtam "Sándoron keresztül az egyezkedést a tulajdonossal" - aki nyilván semmiről sem tudott... De a határozott fellépése a "szervezést" illetően elhitette velem, hogy valóban ismeri az ingatlan tulajdonosát.
Miután újabb hónapok teltek el hiába, egyre határozottabban követeltem az ügyintézést és a lakás birtokba adását. Mindig volt Sándornak kifogása, hogy most éppen miért késik az ügy: betegségek, szabadságolások, változott a végrehajtási törvény, jogutódlás volt, engedményezés volt: adták-vették a követeléseket stb. Ahogy telt-múlt az idő, nyilván egyre üresebbnek és gyanúsabbnak éreztem a kifogásait. Egyre többször fenyegettem meg jogi lépések megtételével (bár korábban megtettem volna). De ő azt mondta, támogat engem, igazat ad, és "intézi a faktornál, hogy kártérítést kapjak". Papírokat, bizonyítékokat kértem tőle - sikertelenül.
A cégnyilvántartásban megtaláltam M. Sándor üzlettársát a cégben, egy bizonyos H. Ferenc "urat". Úgy gondoltam, nem árt, ha Ferenccel is felveszem a kapcsolatot, és megkérdezem, hogy ő mit tud az ügy állásáról. Először is ajánlott levelet írtam neki a cégnyilvántartásból kikeresett címére. A levél visszajött "címzett ismeretlen" vagy "cím nem található" jelzéssel. Ezután már magam is kíváncsi voltam, erre az egészre, hiszen hivatalos helyről, cégnyilvántartásból olvastam ki a lakcímet. Legnagyobb meglepetésemre a postásnak volt igaza. Kb. 600 db postaládát olvastam végig a Kondorosi úton, de olyan házszám - emelet - lakásszám párosítás sem létezett, a névről nem is beszélve... Úgyhogy a cégnyilvántartás is kap egy nagy fekete pontot, hiszen felvettek az adatbázisukba egy, a valóságban nem is létező, fiktív címet. Csak úgy, ellenőrzés nélkül... Gratulálok!
Elmentem a tulajdoni lap alapján illetékes végrehajtóhoz is, de 3. félként nyilván ott is falakba ütköztem. Csak annyit tudtam meg, hogy az adósnak valóban vannak nála aktái. A jegyzőkönyvbe is csak a látogatásom került bele.
Két alkalommal tudtam kicsikarni Sándortól személyes találkozót: először az Allee-ban, majd a Westend-ben találkoztunk. Mikor az Allee-ban találkoztunk (2016 vége felé), újfent egy elég elfoglalt üzletember benyomását keltette: előttem is "egyeztetett" valamiről 2 emberrel. Hozott magával két biankó (üres) formanyomtatványt azzal, hogy "ilyeneket kell majd hamarosan kitöltenünk, olvassam át". Én persze nem voltam megelégedve a teljesítményével, de az ügyvédnő "garanciát jelentő szavai" , valamint Sándor látszólagos egyeztetése a tulajdonossal, és ígérete, hogy "intézi a kártérítésemet a faktornál", ezek először még megtévesztettek és így sikeresen tovább tudta húzni az időt.
Másodszor, amikor a Westend-ben találkoztunk (2017 májusa körül), egy földhivatali tulajdoni lap másolatot lobogtatott, hogy nézzem meg, "valamelyik követelést már leszedette, itt a bizonyíték"
- "Nézd meg ezt a tulajdoni lapot, Lajos, már két követelést leszedettem róla. Pár napon belül a többi is lekerül róla, megcsináljuk a papírmunkákat és be is tudsz költözni! Már csak 1-2 hét!"
- "Sándor, nekem ez az egész rettentő gyanús. Élni akarok az iratbetekintési jogommal. Pecsétes papírt akarok látni a faktortól, végrehajtótól. Már annyiszor elmondtam. Ha nem lesz, fel foglak jelenteni. A türelmem a végéhez ért."
- "Nem hiszel nekem, Lajos? De hát... Figyelj, ha nem lenne igaz, amit mondok, nem gondolod, hogy engem már rég lecsuktak volna? Nézz meg alaposan: szabadon járok-kelek. Rengeteg ingatlan sorsát intézem. Nem csak a tiéd esetében van csúszás. Légy még türelmes! Kapsz majd elég kártérítést, mert tőkeerős a faktor cég."
A várakozás időszaka rengeteg stresszel és kétséggel járt. Kezdetben teljesen elhittem, hogy csak csúszásról van szó. Aztán az ügyvédnő nyilatkozata, Sándor látszólagos "egyeztetése" a tulajdonossal még tartotta bennem a reményt. De ezek után egyre több kétségem merült fel, egyre gyanúsabb volt az egész. Az észszerű gondolkodás, a csalástól való józan félelem csak nehezen vette át az irányítást a reménytől. Nem akartam, nem mertem kimondani, aminek bekövetkezésétől tartottam. A bizonyíték beszerzése még hátra volt. De ami késik, nem múlik...
Tarts velem a következő részben is, amikor már kattan a bilincs a csaló kezén!
UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 10. RÉSZRE (Kattints ide!)
