10. rész
2017. novemberében már a hócipőm is tele volt Sándor ígérgetéseivel. Felhívtam volna telefonon, hogy utoljára figyelmeztessem, de már el sem értem. Azt hittem, külföldön van, egy hosszú hétvégén, mert olykor ilyeneket is mesélt. Betelt a pohár, sőt túl is csordult már, pedig elég türelmes ember vagyok... Az interneten kezdtem el "nyomozni" utána. Lakcímével azonos címen egy üzletet és annak telefonszámát sikerült megtalálnom. Érdeklődtem egy szomszéd hölgytől Sándor felől, hogy tud-e róla valamit...
- "Tegnap vitte el bilincsben a rendőrség. Úgy tudom, letartóztatták. Dr. XY Ágnes az ügyvédnője" - mondta.
Hát, így tudtam meg telefonon a nagy hírt, hogy Sándorunk előzetesben van. Saját kutakodás után, egy szomszédtól. Egy világ omlott össze bennem. Most hogyan tovább? Kinyomozom az ügyvédnő telefonszámát és felhívom.
Dr. XY Ágnes kikérte magának, hogy én miért zaklatom őt Sándor ügyével kapcsolatban.
- "Honnan van meg a telefonszámom magának?" - kérdezte ingerülten, mintha pont én lennék rosszfiú és az ő védence lenne az ártatlan, ma született bárányka. (Akkor még nem volt ilyen szigorú GDPR adatvédelmi rendelet, mint napjainkban.)
- "Sándor szomszédja mondta meg, hogy Ön az ügyvédje. Kikerestem a számát az internetről."
- "Én Sándort nem az ingatlanos ügyei kapcsán védem, hanem más ügyekben" - mondta, majd elküldött melegebb éghajlatra. Ő egy rendkívül arrogáns, fennhéjázó stílusú ügyvéd, illik a bűnöző mellé. Mint később megtudtam, eredetileg ügyész volt, de eme tudását immár a bűnözők (gyanúsítottak, vádlottak) érdekében kamatoztatja. Vagyis inkább átállt a sötét oldalra, azokat védeni, akiknek az amúgy is gyenge törvénnyel meggyűlt a bajuk. Ez az új munka jobban fizet, nem is kicsit.
"Szóval, vajon hány "ügye" is lehet ennek a Pinokkiónak Sándornak, ha nem ingatlan-ügyben védi őt ez a "kedves" ügyvédnő?" - fogalmazódott meg bennem a költői kérdés...
M. Sándor, jogerősen elítélt többszörös csaló, sikkasztó. Azt nem tudni, mennyire jó gitáros, de hogy művészien tud becsapni, és félrevezetni másokat, az egyszer már biztos. (Forrás: Google - szerkesztett kép)
Az interneten tovább kutakodva, "guglizva" tudtam meg, hogy Sándornak és cégének messze nem én vagyok az egyetlen áldozata! Néhány héten belül már egy kb. 15-20 fős károsulti közösség tagja lettem, konkrét neveket ismertem meg. Ezek után úgy döntöttem, megteszem a feljelentést a rendőrségen Sándor és cége ellen. Egy rendőrségi papíron szembesültem először azzal, hogy az első körös feljelentők száma kb. 80, de a károsultak száma még ennél is több!
A jogerős ítélet lényege, amit Sándor kapott a büntetőügyében.
Miután tudatosult bennem, hogy a pénzem elúszott, igyekeztem jogos kártérítési igényemet, érdekeimet érvényesíteni. Más károsultakkal együtt ügyvédekkel konzultáltunk és jogi tanácsadásokon vettünk részt. De végül úgy alakult, hogy egyedül kellett a jogi lépéseket megtennem a cég ellen. Elkészítettem a keresetlevelemet a kártérítés iránti perben. A kártérítés mértékét illetően számoltam az ingatlan-áremelkedés jelentős mértékével, és azzal, hogy több mint 1,5 évem elveszett emiatt (nem lakhattam az ingatlanban, nem tudtam emiatt Budapesten sem munkát vállalni, viszont a bútoraimmal többször is költöznöm kellett) stb. A lakást legkésőbb 2016. márciusában meg kellett volna kapnom. Egy ilyen lakás kiadása, vagy kibérlése kb. 100 ezer Ft-os havi költség!
A bíróság kitűzte a tárgyalás napját. Sándor nem jelent meg, de meglepetésre még egy jogi képviselője sem! Pedig a bírónő szerint 2 jogi képviselője is van / volt Sándornak! Jól ment neki a "bolt", a "biznisz", ügyvédekre bőven volt pénze. Megszületett az ítélet, pontosabban a bírósági meghagyás, amely ellentmondás hiányában jogerőssé is vált: Sándor cégét 19,5 mFt kártérítésre kötelezte a bíróság. Ez már egy reális, elfogadható összeg lett volna. Csakhogy, miután végrehajtási szakaszba került az ügy, beigazolódott, amitől tartottam. Ott közölték, hogy Sándornak és cégének végrehajtható vagyontárgy nincs a nevén, tulajdonuk nincs, így hiába a megítélt kártérítés, ebből az egészből egy fillért nem fogok viszontlátni. Jól elrejtették a pénzt, amely "nyomtalanul" eltűnt.
Teljesen elégedett voltam ezzel a bírósági ítélettel meghagyással. Kár, hogy nem lehetett behajtani. Látszik belőle, hogy Sándornak kb. 20 milliós kártérítést kéne fizetnie nekem.
A végrehajtótól jött irat bemutatja, hogy mekkora összeg maradt behajtatlanul - csak az én ügyemben... A végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult.
Miután Sándoron egy lyukas fillért sem lehetett bevasalni, következő lépésben újra átgondoltam az ügyet. Van más felelős is az ügyben? Persze, az ügyvédnő! Elvégre azt mondta, "nyugodjak meg, biztosan enyém lesz a lakás, ezt ő ügyvédként tanúsítja", elvégre ügyvédi letétbe fizettem neki! (Azt, hogy ő a letétből nem nekem adta vissza a pénzt, én nyilván úgy értelmeztem, hogy minden ellenőrzést elvégzett és mindent rendben talált. Sőt, ezt követően is tévedésben tartott, színlelt, ameddig csak tehette.) Így történt, hogy meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy nem jogvégzett személyként életemben először (és remélem, utoljára) kénytelen leszek egy tapasztalt ügyvédet perbe fogni! Mondanom sem kell, hogy mennyire idegenkedtem ettől a gondolattól is, hiszen nem szakmabeliként egy ügyvédet perbe fogni elég nagy bátorságot igénylő vállalkozás. Hasonló ahhoz, mintha egy FORMA-1-es pilótával kéne mezei autósként versenyezned a Hungaroringen. Szóval, messze nem egyenlőek a feltételek. Ő ezernyi kiskaput ismerhet és mindenbe bele fog kötni... De tudtam, és tudom hogy az igazság mellettem van, ezért sikerülhet. Fel voltam rá készülve, hogy az az ő "pályáján" (jogi területen), ez nem lesz egy könnyű csata, de meg kell próbálnom érvényt szerezni az igazamnak és bebizonyítani azt!
A per előtt azonban kíváncsi voltam rá, mit szól ehhez az egészhez a Budapesti Ügyvédi Kamara, ezért panaszt tettem az ügyvédnő ellen. Az ügyvédi letét ugyanis egy nagyon komoly intézmény: nem lehet csak úgy, félvállról venni, felelőtlenül bánni vele. Legalábbis én így tudtam. Ha nekem adnak igazat, az egy jó támpont lehet a bírósági perhez is - gondoltam.
Tarts velem legközelebb is, és bemutatom, mit szólt az ügyvédnő szerepéhez a Budapesti Ügyvédi Kamara! Vajon ártatlan az ügyvédnő, esetleg szándékosan rosszul végezte munkáját? Legközelebbi bejegyzésemből ki fog derülni!
Péntekenként jönnek majd az újabb részek!
UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 11. RÉSZRE (Kattints ide!)
