16. rész
Most már tényleg elérkeztünk oda, hogy eláruljam, mi szerepelt az I. fokú ítéletben. Tudom, hogy a jog nem feltétlenül az igazságról szól, és nem is az érzésekről, emberek "megsajnálásáról", hanem az aktuálisan hatályos jogszabályok alkalmazásáról. De az emberi tényezőt, mint elemet akkor sem lehet teljesen kiiktatni, kizárni az ítélkezésből, még ha erre minden törekvés megvan, akkor sem. Hiszen nem gépek ítélkeznek, hanem emberek. A bírák előtt hús-vér emberek jelennek meg, embereket látnak, arcokat és öltözékeket, valamint beszédeket hallanak. Nem csak száraz érvelést, hanem hangszíneket, tónusokat, hangból olykor kiérződő aggodalmat, dühöt, esetleg olykor megbánást... Ezek pedig vagy pozitívan, vagy negatívan hatnak a bírákra és a résztvevőkre. Vagy szimpátiát keltesz, vagy antipátiát, esetleg elkönyvelnek valahol a semleges zóna környékén...
Mielőtt elárulnám az ítéletet, még egyszer leszögezem, hogy az iratokból is teljesen egyértelmű, hogy 2015-ben ingatlan vásárlásra irányult a szándékom, ennek érdekében fizettem stb. Az is egyértelmű, hogy titoktartásra voltam kötelezve, ami előrevetítette, hogy semmiképpen sem siethettem el bármilyen (pl. jogi) lépést, amíg nem volt bizonyítékom, nehogy én legyek végül a szerződésszegő fél.
Az I. fokú ítélet lényegében elismerte, hogy az ex-ügyvédnőm szándékos szerződésszegést követett el, és hogy károm megfizetésére egyetemlegesen kötelezett M. Sándor cégével. Azonban csupán a 2015-ben (tudtommal) letétbe helyezett 6 mFt-ot ítélték meg számomra, hiába volt nyilvánvaló, hogy a valós károm, az okozott vagyoni hátrányom ennél sokkal nagyobb (ha az ingatlan jelenlegi értékére és az eddig elmaradt ingatlan használatra gondolunk).
Valójában már a tárgyalás során is voltak arra utaló jelek, hogy a bírónő az alperes ügyvédnőt "megsajnálta" és azzal nyugtatgatta őt, hogy az előreláthatósági korlát miatt csak 6 milliót kell majd megfizetnie, tehát ne aggódjon. A 6 milliót pedig úgysem saját zsebből kell majd kifizetnie, hanem kifizeti helyette az ügyvédi biztosító.
Szép dolog a sajnálat, együttérzés - gondolhatnánk -, de most álljunk csak meg egy pillanatra és tegyünk fel egy kérdést:
Engem, mint károsultat vajon ki "sajnált meg"? Valóban az a morálisan helyes döntés, ha a szándékos károkozót jobban megsajnáljuk és jobban "kedvezünk" neki, mint a károsultnak?
Most pedig kicsit tegyük félre az erkölcsi kérdéseket és kanyarodjunk vissza a száraz joghoz!
Az ítélet indoklásában a bíróság a Ptk. 2013. évi V. törvény 6:143. §-ra hivatkozik. Ennek is különösen a (2) bekezdése alapján ítélte meg a kártérítést. Nézzük csak meg!
(FORRÁS: net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300005.tv)
Szóval a lényeg: miközben a bíróság is elismeri, hogy szándékos szerződésszegés történt, a kártérítés mértékét mégsem ennek alapján határozták meg. Ugyanis a kártérítést a bíróság a számomra jóval kedvezőtlenebb (2) bekezdés alapján ítélte meg, holott szándékos szerződésszegés esetén - amely a szerződésszegések egy speciális, különleges fajtája - nyilvánvalóan a (3) bekezdést kell alkalmazni. A (3) bekezdés pedig egyértelműen teljes kártérítés szükségességéről beszél: így az is lényegtelen, hogy előrelátható volt-e az okozott kár pontos mértéke, az összes kárt, kártípust ettől függetlenül meg kell(ene) ítélni.
Hangsúlyozom továbbá, hogy a kártérítés megítéléséhez nem szükséges, hogy a károkozás is szándékos legyen, elegendő, ha a szerződésszegés szándékos!
A bírósági döntés tehát igazából azt akarja elérni, hogy egy lakásra kifizetett összeg helyett - évekkel később - érjem be egy jobb fajta garázs árával "kártalanítás" címén... Szerintetek ez igazságos?! Szerintem nagyon nem az.
Nekem sokszor fülembe cseng az a mondat, hogy:
"A törvény nem tudása nem mentesít a felelősség alól."
Nos, ha ez mindenkire igaz, még a jogban járatlan emberekre nézve is, akkor mennyivel inkább igaznak kellene, hogy legyen az alperesre, aki gyakorló ügyvéd, és aki szándékosan, az én káromra szegte meg többszörösen is a törvényeket! Meg lehet úszni az egészet annyival, hogy ő csupán azt hitte, jegyzőkönyv készítésére kapott felkérést?! Ezt a jogellenes, hamis érvet - ami igazából a törvény nem tudására való jogellenes hivatkozást jelent - talán még ő maga sem hiszi el...
Természetesen fellebbezést lett benyújtva az I. fokú ítélet ellen.
UGRÁS A KÖVETKEZŐ, 17. RÉSZRE (Kattints ide!)
UGRÁS AZ ELŐZŐ, 15. RÉSZRE (Kattints ide!)
UGRÁS A TÖRTÉNET LEGELEJÉRE, AZ 1. RÉSZRE (Kattints ide!)
